Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

(BlackTrush) #1

Naisok illatozó szirmokkal, drága gyümölccsel
töltik szent öblét: szarvammal gazdag a Bőség."
Szólt; egy nimfa pedig jön már, feltűrve Diana
módján köntöse és vállán haja szertezilálva,
szolgálója: egész termő őszt hoz be a szarvban,
második asztalukul halmoz föl drága gyümölcsöt.
Megvirradt, a hegyek tetejét megcsapta a napfény,
oszlik az ifju sereg, nem várja be végig a víznek
megbékélését, míg minden habja szelíden
folyna a medrében. S Achelous, végre, paraszti
arcát s csonkultszarvu fejét habözönbe meríti.


NESSUS. HERCULES HALÁLA


Őt csak a díszétől fosztotta meg akkor a végzet,
másként ép maradott; s feje kárát tudta takarni
rejtő fűzlombbal, fölibé font nádkoszorúval;
míg téged, dühödött Nessus, meg is ölt lobogásod
épp e leányért, gyors nyíl verte keresztül a hátad.
Otthoni bástya felé igyekezve az új feleséggel,
ért Jupiter fia Euenus rohanó folyamához:
ez dagadottabb volt a szokottnál téli esőktől,
sok sebes örvénnyel, mi felett át senkise kelhet.
Nem féltette magát mégsem, felesége miatt félt;
s most az erős Nessus, ki a gázlót ismeri, így szól
hozzálépve: "Az asszonyodat túlpartra segítem,
Alcides; te magad pedig ússz át, élj az erőddel!"
Ekkor a víztől s Nessustól remegő calydoni
szűzet az aoni hős Nessusnak bízta kezére.
Ő maga tegzestől meg oroszlánbőr-köpenyestől
(mert buzogányt s görbült íjat túlpartra vetett már)
így szól: "Megkezdtem, hát át kell kelnem az áron."
Nem habozik, sose nézi, a víz hol omol szelidebben,
szégyelné, hogy a hab szívességére szoruljon.
Partra kerül, s amit áthajított, venné föl az íját,
s hallja: sikolt felesége, mivel Nessus, kire bízta,
álnokul el kívánja ragadni. "Hová," riad ekkor,
"lábadban bízó rabló? Kéttestviselő, te,
Nessus, halld a szavam, s mi enyém, elorozni ne merjed!
Hogyha talán tőlem nem félsz, legalább az apádnak
gyász-kerekén okosodj, a tilos nászt messze kerüld el.
Nem menekülsz, bármint bizakodj is mén-inaidban:
sebbel tartóztatlak fel, nem lábbal." E szókat
tett bizonyítja: a messzeszökő hátába nyilat lő:
átszaladott mellén is a nyíl, vashorga kiállott.
Az kiszakítja, s a két lukon át szökkent ki a vére,
lernai hydra veszett mérgével gennyesedetten.
Fölmeri ezt Nessus: "Boszulatlan - mondja magában -

Free download pdf