és nyilaid, mik majd újból Trójába kerülnek,
általadod Poeas sarjának. Ez ekkor a máglyád
fellobbantja. Amint faldossa a láng a fahalmot,
rá Nemeának oroszlánját terited takaróul,
és buzogányod párnául használva lefekszel,
nem más arccal, mint ha akár lakomán heverésznél
színborral dúsan, kelyhek közepett koszorúsan.
Már nagy erővel s mindenüvé harapózva, ropogva
terjed a láng, s tör rá, ki lenézi, ki nagy nyugalomban
várja; s a föld védőjét féltik az istenek ottfenn.
Hozzájuk Jupiter, Saturnus gyermeke, látva,
mennyire féltik, kedvvel szólt: "Örülök, hogy eképpen
aggódtok fiamért, magas égiek; érzi a szívem,
míly hálás népnek vagyok apja, vagyok fejedelme,
s hogy fiamat ti is óvjátok szerető figyelemmel.
Mert noha ez nagy tetteiért meg is illeti, érte
én magam is hálát érzek. De hiába ne féljen
hű szivetek, sose tartsatok így ti az oetai tűztől!
Győzött mindenen ő: győz majd, mit láttok, e lángon;
Vulcanus csak anyától lett részébe tehet kárt,
mert örök az, mit tőlem nyert, sosem érheti romlás,
nem győz rajta halál, nincs láng, ami ezt leigázza:
és idejét amidőn ez a része bevégzi a földön,
égbe hozom; hiszem is, hogy e tettem az égbelieknek
kedves lesz. De ha, Herculesem, lesz bárki az égben,
kit tán sértene ez, ki nem adná néked e díjat,
mégis elismeri érdemedet, s dicséri e tettem."
Mind helyeseltek az égbeliek; Jupiter felesége,
még ő is, noha látszott, hogy sértette a végső
néhány szó, ami róla esett, jól tűrte a többit.
Közben amit csak a láng földúlhat, már fölemésztett
Mulciber, és nem is ismerné föl senki a nagy hőst,
mert amit anyjától örökölt, az a test elenyészett,
és csak a nagy Jupitertől lett rész, az maradott ép;
s mint ahogyan vénkort ha levet bőrével a kígyó
felfrissül mindig, s új pikkelye szertesugárzik,
úgy Tiryns daliája, halandó tagjai hullván,
jobbik részével virul, él; az alakja nagyobb lesz,
s isteni méltóságával nagy tiszteletet kelt.
Őt mindentehető felhőkbe ragadja
négyfogatú szekerén, sugaras csillagseregéhez.
ALCMENE ÉS GALANTHIS
Érzi a súlyt Atlas. Hanem Eurystheus, Sthenelosnak
gyermeke, mérgét nem szűntetve, a hős fia ellen
éppolyan indulatos. Rég él bús aggodalomban
argosi Alcmene: öreges panaszát kinek adja