Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

méltatlan lakolok, bűn nélkül büntet a sorsom!
Ártatlan voltam: ha hazudnám, vesszen a lombom,
száradjak ki, a fejsze ledöntsön, a tűz fölemésszen.
Most anya-ágamról e kicsiny csecsemőt levegyétek,
bízzátok dajkára, s ezentúl lombjaim árnyán
szopja a dajka tejét, játsszék is a lombjaim árnyán;
s majd ha beszél, oktassátok ti, köszönteni anyját,
hadd szóljon szomorún: Itt rejlik anyám, e fatörzsben.
Féljen e mély tótól s bimbót sose tépjen a fáról,
s higgye, hogy istennők élnek valamennyi növényben!
Ég veled, én édes férjem s nővérem, apám is!
S hogyha kegyesség él szivetekben, az ágam a késtől,
és a barom harapásától óvjátok a lombom.
S mert nekem itt most már hozzátok hajlani tiltott:
ágaskodva, az ajkamról ti vegyétek a csókot,
míg érinthetitek, s kicsinyem toljátok a számhoz!
Vége beszédemnek: kúszik már körben a kéreg
hó-nyakamon lágyan, s fejem is fönt lomb lepi mindjárt.
És a szemem nem kell kezeteknek zárnia! Úgyis
ráborul így, míg haldoklom, szemeimre a kéreg!«
Szólani szűnt ekkor, s szűnt lenni is ajka; sokáig
még melegek voltak, noha eltűnt teste, az ágak."
Míg Iole e csodát elmondja, s néki a könnyét
Alcmene (noha sír maga is) szárítja, hüvelykét
érintgetve szeméhez, hát már új csoda tűnik
mindjük elé, s a kesergést szűnteti: áll kapujukban
csaknem kisfiuként, arcán csak zsenge szakállal,
ifjui éveinek képét öltvén Iolaus.
Hebe adta meg ezt, Junónak lánya, a férje
kérésére; s akart esküdni is arra, hogy eztán
ezt az ajándékot sose fogja megadni,
ámde Themis nem tűrte: "Mivel már készül a hadra
Théba," eképp szólott, "s Capaneust más, mint Jupiter, nem
verheti majd le, a két testvér egymást sebesíti,
s földbe leszállva, saját árnyát meglátja a jóspap
még éltében; az ifju szülőt bosszulva szülőjén
egy s azonos tettéért lesz kegyes is, gonosz is majd,
s majd elveszti eszét, el a házát, s űzi az árnya
anyjának, meg az Eumenisek bősz képei folyton,
míg ama vészokozó aranyat felesége kivánja,
és Phegeus-karddal rokonok keze szúrja halálra.
S Callirhoe, Achelous lánya, a nagy Jupitertől
akkor már felnőtt-kort kér két zsenge fiának;
győztes férje halála soká ne legyen bosszulatlan;
Juppiter akkor majd a menyét, aki mostohalánya,
ráveszi: férfiu-kort adjon meg e kiskoruaknak."

BYBLIS