IPHIS
S most ez az új csoda Krétának száz városa földjét
tán eltölti a hírével, ha nem épp ezidőtájt
változik Iphis is át, hozzá közelebb, csodamódon.
Gnososnak közelében Phaistos földje világra
férfit adott, Ligdust; nem volt neki nagy neve s ismert,
ám szabadon született; vagyonával ugyan születését
nem jobbítja, de élete dús volt ékes erényben,
gáncstalan élt; terhes felesége fülébe e szókat
súgta, ez intelmet, hogy a régvárt óra közelgett:
"Kettőt kívánok: könnyen szüld kisgyerekünket,
és legyen az fiú, mert teher ám a leányka a háznál,
és a szerencse vagyont nem adott. Ha tehát, mi ne légyen,
mégis lányt szülnél valahogy (nézd el kegyelet, mert
nem mondom szivesen), meg kell hogy haljon a gyermek."
Szólt, s mindkettőjük könnyekkel fürdeti arcát,
az, ki parancsot adott, s aki kapta a szörnyü parancsot.
Hosszan s hasztalanul könyörög Telethusa urához:
ennyire szűk korlát közibé ne szorítsa reményét;
állhatatos maradott Ligdus; s mikor asszonya immár
csak nehezen hordotta hasában méhe gyümölcsét,
éji idő közepén, álmának képzeletében,
Inachis állt meg az ágya előtt, avagy állani látszott,
szent kísérettel: hold-szarv ragyogott a fejében,
és aranyos szép búzakalász, s fejedelmi sok ékszer;
oldala mellett állt ugató-torkú nagy Anubis,
szent Bubastis is, és mellette a kétszínű Apis,
és aki szót elnyom s ujjával csendre parancsol,
szisztrumok, és kit olyan sokszor kérlelnek, Osiris,
s álomadó mérgek vándor kígyója közöttük.
Mintegy felriadót s jól látót ekkor az úrnő
így szólítja meg: "Ó, te ki hívem vagy, Telethusa,
hagyd el a búgondot, férjednek játszd ki parancsát,
és ne habozz, miután Lucina megoldja szülésed,
bármi leszen, fölemelni: segítő istened, íme,
pártod fogni jövök, sose mondhatod azt, hogy imáddal
hálátlant tisztelsz." Így szólt, s kisuhant a szobából.
Kél fel örömmel a krétai nő, s fölemelve az égre
tiszta kezét, könyörög, hogy e nyert látása beteljék.
Nőnek a fájdalmak, kitörekszik a gyermek a fényre;
lány született, de az apja a lányt nem tudja leánynak,
anyja fiút mond és megtartja; az anyja szavának
hisznek; a dajkán kívül más nem tudja a titkot.
Apja az istennek hálát s nevet ád a gyereknek,
hívja, nagyapjáról, Iphisnek. Az anyja e névnek
örvend: nem hazug ez - fiu is kaphatja, leány is.
Jámbor volt a csalás, rejtett maradott, ami rejtett:
öltönye mint fiué, orcája ha volna leányé,
vagy ha fiué is, mindenképp bájos egészen.