Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

(BlackTrush) #1

Szűnteti itt szavait: de a másik szűz se kevésbé
hánytorog: ó, mennél hamarabb, esd, jőjj, Hymenaeus.
Ettől fél Telethusa, előbb az időt halogatja,
majd kórról hazudik, jeleket, rossz álmokat említ;
csakhogy már minden hazudott ürügyet kimerített,
és a menyegzőnek tovatolt órája közelgett,
hátra csak egy nap volt: ekkor Telethusa leoldja
hajszoritó szalagát a fejéről s lánya fejéről,
majd, szétszórva haját, átfonja esengve az oltárt:
"Isis, halld, ki Paraetonium- s mareotisi földön
úrnő vagy, s Pharoson, s hétszarvú Níluson éppúgy,
adj te segítséget," könyörög, "gyógyítsd riadalmam!
Téged láttalak én, s a te sok jelvényedet, úrnőm,
mind, ami itt is van, csörgőd, tüzeid, követőid,
s megtettem, lelkem mélyén jól értve, parancsod.
Hogy lányom láthatja a fényt s büntetlenül élek,
ezt tanácsod tette, te adtad: hát könyörülj most
kettőnkön, s te segíts!" Szavait sok könnye követte.
Úgy látszott (s úgy volt), hogy az oltárt rezgeti Isis,
szent ajtó remegett, villant hold-alkatu szarva
rögtön az úrnőnek, csörgött nagy hanggal a szisztrum.
Nem bizonyos, de örül mégis nagyon ennek a jelnek,
s lép ki a templomból Telethusa, nyomába meg Iphis
lép, a szokottnál lépte nagyobb; elszáll a fehérség
arcáról; megerősödik, és már arca vonása
élesül, és rövidebb lett már hajafürtje, ziláltabb,
élénkebb, mint volt nőként: mert, tegnapi lány, te
már fiu vagy! Díszítse tehát hálátok az oltárt,
bízva örüljetek, ékiti is hálájuk az oltárt,
és az ajándékon felirat, fogadalmi rövid vers:
LÁNYKÉNT MIT FOGADOTT, MOST MINT FIU ADJA MEG IPHIS.
S hogy sugarával a föld kerekét beragyogta a hajnal,
jött Venus és Juno s Hymenaeus a nászi tüzekhez,
s tette Ianthéját asszonnyá férfiu Iphis.


TIZEDIK KÖNYV


ORPHEUS ÉS EURYDICE


Innen a tág legen át, sáfrány köpenyébe takartan,
szállt a cicon nép partjaihoz hamarost Hymenaeus,
mert oda Orpheus hangja, haszontalanul, hivogatta.
Hát odament csakugyan, de bizony nem is ünnepi szókkal,
nem vidor orcával, nem jó jelt víve magával.
Könnyokozó füstöt sziszegett ki a fáklya kezéből,
lángra sosem lobbant, bármint csóválta kezével.

Free download pdf