Élő test! Ereit már verni tapintja hüvelyke.
Most azután a Paphos-beli hős szívbéli szavakkal
adja Venusnak a háláját; és ajkait immár
nyomja a nem hazudott ajkakra; a szűz meg a csókot
érzi, el is pirul, és félénk szemeket vet a fényre,
és egyszerre az ég boltját és látja szerelmét.
Eljön az istennő is, mit megadott, ama nászhoz,
és hogy a holdnak szarva kerekre kilencszer egészül,
jő a világra Paphos, nevet ő ad majd a szigetnek.
MYRRHA
Ettől lett Cinyras, ki - ha nem lett volna utóda -
az lett volna, akit boldognak mondani kész vagy.
Rettenetest dalolok; távozzék lány s apa innen,
vagy ha talán elbűvölné szivetek dalolásom,
ezt sose higgyétek, ne legyen hihető ez a vétek;
vagy ha talán mégis, higgyétek a meglakolást is!
S hogyha e vétket a természet föl tudta mutatni,
boldog az ismari nép s földünk is, igen, kijelentem,
mert távol van a tájéktól, mely e rettenetes bűnt
hozta világra; akármíly dús is rajta a gyömbér,
s bárha terem fahajat, costus-füvet és fa-kisírta
tömjént s annyi virágot még Panchaia földje;
csakhogy myrrhát is: de az új fa nem éri meg árát!
Hogy vétkes sebedet nyila verte, tagadja Cupido,
Myrrha, s a fáklyatüzét felmenteni vágyik e bűntől.
Styxi üszökkel, duzzadó viperákkal az egyik
Nővér fútt tereád: az apát gyűlölni bizony bűn,
ám ahogyan szereted te, nagyobb bűn! - Jönnek a kérők,
válogatott ifjak, Kelet ékes színe-virága,
küzdenek éretted; válassz hát mind közül egyet,
Myrrha, csak arra ügyelj, hogy e mind közt egy ne akadjon.
Érzi s akarja legyőzni magában e csúnya szerelmet,
"Míly dühödés ragad el? Mire vágyom?" kérdi magától,
"Istenek, és te, szülők szentelt joga, gyermeki érzés,
álljatok ellen mind, vessétek vissza e vétket,
hogyha ugyan vétek. De bizony hogy az íly szerelemre
átkot erény nem mond: hisz az állatok is csak eképpen
társulnak, s az üszőt vétkesnek senkise tartja,
hogyha a hátán apját tűri, a mén maga lányát
és maga gyermekeit meghágja a bak, s a madár is
azt vállalja, kinek magvából lett maga, férjül.
Boldogok ők, kiknek szabad ez! Csak az emberek adták
ezt az irígy törvényt; mit a természet helyeselne,
tiltja a mostoha jog. Noha vannak népek, akik közt
ifju az anyjával, mondják, s a leány az apával
nászbavegyül, s kettős szeretettől nő a kegyesség.