Férfiu-kellemtől bájolt, sose járja Cythere
partját már, meg a tág tenger köritette Paphost sem,
nincs a halas Cnidoson, sem az ércbendús Amathuson.
Távolidőzik az égtől is: több néki Adonis.
Véle mulat, vele jár; s aki árnyékban heverészett
mindig is, és maga szépségét piperézte szünetlen,
most ligeten, hegyeken, kószál tövises meredélyen,
térde fölé fölkötve mezét, mint szokta Diana,
és ebeket serkent könnyű zsákmánynak utána,
űz szaladó nyulakat, nagyszarvú szarvasokat hajt,
űzi az őzeket is; de erős vadkant sosem üldöz,
sem ragadó farkast; karmos medvét kerül egyre,
és a baromcsordák húsát befaló vad oroszlánt.
Téged is int - ha az intés használhatna -, Adonis,
hogy mindettől félj. "Légy bátor", szól, "a futókkal
szemben: nem biztonságos, ha merészre merész vagy.
Tartózkodj attól, fiu, hogy - káromra - szilaj légy;
vadra, minek fegyvert természet adott, sose támadj;
ezt a dicsőséged ne sirassam! Kor, csinos orca
meg nem hat vadakat - mint engem -, nem vad oroszlánt,
nem meredő-sörtéjű kant, lelkét se, szemét se.
Vad villám lakozik hajlott agyarában a kannak,
támad a sárga oroszlán és iszonyú a haragja,
gyűlölöm őket mind." S hogy okát megkérdi az ifjú,
"Megmondom," felel ő, "hallj bűnről, régi csodásról.
Elfáradtam már a szokatlan munkatevéstől;
kellemes árnya alá hivogat, lásd, itt ez a nyárfa,
kínál ágyat a gyep: szivesen heverek le a földre"
(és lehevert) "teveled." Gyepen ül, s mellette az ifjú
hátrahajolva, nyakát támasztva ölébe, tekint rá;
s ő szól, csókjaival meg-megszaggatva beszédét:
ATALANTA
"Hallottad bizonyára, miként győzött a futásban
egy lány férfiakon: nem költött volt ez a nagy hír;
mert győzött csakugyan, de nehéz volt dönteni: vajjon
gyors lábával vagy szépséggel volt-e kiválóbb.
Férje felől istent kérdett, s neki akkor az isten
»Nem kell férj, Atalanta, neked;« szólt, »fuss te a férjtől!
S minthogy eképp nem téssz, még élsz, s már nem te magad léssz.«
Megrémülve az isteni szón, csak az erdei árnyban
él a leány, s kérők sürgő seregét riogatja
vissza e bősz feltétellel: »Sose kap meg arául,
csak ki futásba legyőz. Lábbal versengeni jertek:
Engem nyer díjul, vélem lép nászra a győztes,
lomhák díja halál: legyen íly törvényü a verseny!«
Bősz ez a feltétel, de (a szépség oly nagy erővel