Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

hangtól hátráljon - Pant inti - a síppal a lanttól.
Tetszik a szent hegycsúcs ítélete mindegyiküknek,
ellene egymaga szól pusztán, nem tartja helyesnek,
megtámadja Midas; sose tűri a delusi isten,
hogy füle emberi fül légyen, mikor ennyire tompa,
hosszúvá teszi, tölti fehér szőrökkel az odvát,
s ingadozó-tövüvé teszi, hogy mozgatni lehessen:
emberi teste marad, csak ez egy részt éri itélet:
lassan lépegető csacsinak füle nőtt a helyébe.
Rejteni vágyott csúfságát, szégyelte, befedte
körbe halántékát a király bíbor tiarával;
ámde a szolga, ki hosszu haját nyesegette vasával,
ezt meglátta; a csúf titkot nem merte sehogysem
elhírlelni, de vágyott rá, hogy mondja ki mégis,
és hallgatni nem is volt képes, félrevonult hát,
ásott gödröt, e lukba susogta be, hogy fejedelmét
mílyfülünek láthatta, kimerve kezével a földet,
majd a saját szavait földdel beborítja megintcsak,
és némán tovalép a göröngybetakarta gödörtől.
Ott szaporán remegő nádakból nőtt föl egy erdő,
esztendő teltén meg is érett, s magva vetőjét
elhirdette: ahogy sűrüjét mozgatta az enyhe
Auster, az úr füleit s a dugott szavakat kisusogta.
Bosszutevése után Tmolustól híg levegőn át
szállt Nephele-lány Hellének tengerszorosáig
Leto sarja, s megállt mezejében Laomedonnak.
Sigeumtól jobbra s a Rhoeteum tetejétől
balra egy ős oltár áll, Dörgő, Hangzatos Úré;
onnan látja, az új Tróját hogyan is magasítja
Laomedon, s hogy a fal míly nagy munkát követel meg,
s hogy nem kis kincsekbe kerül, míg felnövekednék;
hát hármas-szigonyú apjával a tengeri árnak
emberi formát ölt, s a phrygek fejedelmi urának
bástyafalát ketten - kikötött aranyért - magasítják.
Kész van a fal, de a bért a király nem akarja megadni,
s hitványságának hamis esküt tesz tetejébe.
"Büntetlen sose léssz", harsan fel a víz a fejedelme,
s minden hullámát a fukar Trójára vezérli,
tengerré teszi tájékát is, a földmiveseknek
elviszi munkáját, a mezőket vízzel elönti.
S mindez még nem elég: a király lányát követelni
tengeri szörny támad; kőszirtre kötik ki a lánykát,
Alcides szabadítja meg őt, s az ezért megigért bért
kéri, a jó lovakat, de nem adják - ekkora tettért! -,
ő meg a kétszeres esküszegő Tróját leigázza.
És Telamon, haditársa, se megy díj nélkül el onnan:
Hesione az övé. Mert Peleus már ura volt egy
isteni asszonynak, s nem volt nagyapára se büszkébb,
mint az apósra, hiszen Jupiternek volt unokája
hős, nem is egy - de csak egynek volt felesége is isten.