PELEUS ÉS THETIS
"Halld, vizi istennő," ősz Proteus mondta Thetisnek,
"anyja oly ifjúnak léssz majd, ki a tettei által
apjánál több lesz, s mondják is nála nagyobbnak."
Hát a világ többet Jupiternél hogy sose lásson,
bárha a szívében nem langyos tűz lobog érte,
násza elől Jupiter menekül habalatti Thetisnek,
s rendeli: Aeacides vegye át e jogát, unokája:
ez legyen az, kit a tengeri szűz az ölébe fogadjon.
Egy sarlóalakú öböl ível Haemoniában:
mindkét ága előreszalad, kikötőnek igen jó
volna, ha mélyebb volna a víz; de fövenyt alig is fed;
partja kemény, talaján nem is őrződik meg a lábnyom,
sétálót sose késleltet, hínár se borítja;
mirtusos erdőség susog ott kétszínü bogyókkal.
Barlang van közepén (természet vájta ki, vagy kéz,
kétséges, de talán inkább az utóbbi); gyakorta
jársz ide meztelenül, delfin-paripán, Thetis úrnő.
Ott téged Peleus, mikor éppen az álom igáz le,
megtámad, s amikor hő vágyát visszaveted te,
kezd az erőszakhoz: két karját fonja nyakadra;
s hogyha szokott módon nem válnál százalakúvá
mesterien, véghezvinné vak mersze a tervét;
mert ha madár vagy: a hős foglyul-markol madarászmód;
vaskos fává válsz: Peleus már ágaidon csüng;
pettyegetett párduc vagy most, ez a harmadik orcád;
Aeacides megijed, testedről karja lecsusszan.
Tengeri isteneket kérlel, bort önt a habokba,
éget marha-belet, s őket tömjénnel imádja;
végre a carpathi jós hozzá örvény közepéből
"Aeacides," kikiált, "a kivánt kerevetre kerülhetsz,
csak kövecses barlangmélyben kösd őt meg erősen,
míg aluszik, köss rá kötelet, hurkold a bilincset.
Öltsön száz alakot, de magad rászedni ne engedd,
fogd csak, akármi leszen, míg nem lesz újra Thetisszé!"
Elhallgat Proteus, arcát veti vissza a vízbe,
és végső szavait hullámözönökbe borítja.
Tart lefelé Titan, fordul lefelé kocsirúdja,
hesperi habra mutat, s Nereus szép lánya a vízből
lép ugyanekkor elő a szokott sziklára ledőlni;
szűz testére tör ott Peleus, de alig teszi, tüstént
vált a leány alakot; s egyszerre csak érzi: a testét
már lekötözte a hős, két karját szétfeszitette.
Ekkor felnyög a nő: "Győztél, de veled van az isten,"
újra Thetisszé válik; a hős átfonja erősen,
elnyeri, mit kívánt, így nemzi a bajnok Achillest.