PELEUS CEYXNÉL
Peleust hát fia boldoggá, felesége is azzá
tette; ha nem nézed Phocus vétkes megölését,
boldog egészen a hős: de fivér-vér terheli lelkét,
apja lakából számüzetik s trachisi vidéken
lel menedéket. Emitt vér s vétek nélkül uralgott
Lucifer-apjának tündöklő gyermeke Ceyx,
arca az apjáé, de komor volt épp azidőben,
elragadott testvére miatt alig ő maga immár.
Ér oda Aeacides, gondtól s kimerülten az úttól,
s lép be kevés kísérővel várába az úrnak;
és ami nyáj vele volt, s ami csordát vitt el az útra,
hagyta a bástyáktól nem messze a völgy hüvösében;
majd amidőn a király elibé odalép legelőször,
tart esdő-szalagot két kézzel az arca elébe,
és elmondja, ki ő, ki az apja, de rejti a vétkét,
más, hazug okról szól; s szállást vagy a város ölében
kér, vagy a szántón. Szól szeliden Trachis fejedelme:
"Még alacsonysorsú jövevénynek is ad birodalmam
otthont, tudd, Peleus, soha nem vendégszeretetlen;
s tedd hozzá: te magad hős vagy, neves, és Jupitertől
származol, így az időt esdéssel kár pazarolnod.
Mind a tiéd, mit kérsz; s amit itt látsz, tudd a tiédnek,
mert a tiéd is: bár láthatnál jobbakat itten!"
Sírt a király: kérdik, keserű nagy kínja miért kélt,
Peleus és követői; e szókkal mondja a választ:
"Tán bizony az hiszitek, tollas volt mindig a szárnyas,
mely rablásból él s riadalmas a többi madárnak;
férfiu volt, s (ilyen állhatatos természete) éppíly
bősz is, háboruságra törő, vad erőszakot űző,
Daedalion nevü hős. Az apánk az volt, ki a Hajnalt
hívja először elő s legutolszor megy le az égről;
én békét szerető, csendtartó, hitvesimádó
voltam, öcsémnek meg csak a véres háboru tetszett:
népeket és fejedelmeket úgy vert ő le vitézül,
mint most, elváltozva, megöl thisbei galambot.
Lány pedig Chione, akinek kérője ezernyi,
mert gyönyörű lány volt, kétszer hét évei száma.
Jött történetesen Phoebus, s kit szült vala Maia,
az Delphijéből, ez a Cyllene tetejéről,
meglátták a leányt, s mindkettő gyúlt szerelemre.
Vágya reménységét éjjelre halasztja Apollo;
társa türelmetlen, s álomvesszője hegyével
illeti szűz arcát: álomban tűri az isten
vad gyönyörét a leány; éj hinti a csillagokat szét:
Phoebus anyóként jön, már-orzott kéjt oroz ismét.
És a leány hasa gömbölyödött, s világra eképp jött