annak a szárnysarujú istennek sarja, a kópé
Autolycus, ki a legkitűnőbb sokféle csenésben,
tesz feketét a fehérből és hószínt feketéből
könnyen; az apjának művészete benne se holt el;
éppígy Phoebustól (mivel ikrei lettek a lánynak)
jött a világra a dal meg a lant értője, Philammon.
Szülni mit is használ kettőt, és tetszeni két nagy
istennek, s származni dicső apa és nagyapától?
Kárt hoz tán a dicsőség is? Kárt soknak, e lánynak
mindenképp! Ki magát magasabbra becsülni merészen
merte Diánánál, s ennek bírálni az arcát;
mondta haraggal az istennő: »Fog tetszeni tettem.«
Késedelem nélkül feszit íjat, s vetve ki vesszőt
húrjáról, vétkes nyelvét döfi át a leánynak.
Néma a nyelv, sem hang, sem szó nem tör ki a torkon,
szólna nagyon, s csak a vére omol, s vele élete elszáll;
bánatosan megöleltem öcsém, éreztem a kínját
szívből, s kívántam még vígasztalni szavakkal!
Tengeri hab robaját ahogyan nem hallja a kőszirt,
úgy nem a szót e szegény, kesereg csak a gyermeke vesztén;
és hogy a lány máglyán égett, négyszer nekiszökkent
ő is a lángoknak, négyszer fogtuk vala vissza;
futni rugaszkodik, és valamint fiatal bika, hogyha
görbe nyakát darazsak dühödött raja marja fulánkkal,
vaktában rohan el. Sebesebben láttam azonnal
futni az embernél, szárnyasnak véled a lábát.
Tűnik előlünk hát, felfut, kívánva halálát,
végül a Parnassus tetejére; de rajta Apollo
megkönyörült, mikor épp le akart szökkenni a szirtről,
váltja madárrá: váratlan szárny fogja a légben,
horgas csőre kerül, karmokká görbül a körme,
bátorsága marad, s nagy erő kis teste lakója,
most már ölyv, kegyelem soha nem kél benne, de minden
többi madárra dühöng: kínt érez, kínokat oszt is."
Míg e csodát a vitéz elmondja, a Lucifer-adta,
öccse felől, lihegő szaladással száll közelükbe
Peleus nyájának Phocis-beli őre, Onetor,
s így kiabál: "Peleus, Peleus, jaj, szörnyü csapás ért!"
Bármi a hír meg a baj, csak szóljon, rendeli Peleus;
fél Trachis fejedelme is és így csügg a beszélőn;
s az szól: "Hajtottam lankadt csordámat a görbe
parthoz, a Nap magasan járt fönn, és visszatekintve
éppoly hosszu utat látott, mint nézve előre,
barmaim ott részint térdeltek a sárga homokban,
és nézték, leheverve, a tenger tágterü síkját,
más részük lomhán tévelygett erre-amarra;
úszott is néhány, a nyakát felnyújtva a vízből.
Áll ott egy szentély, márvány nincs rajta, arany sem,
csak sürü fák árnyéka borítja ősi berekben:
Nereus lányaié s Nereusé (mondta a parton
blacktrush
(BlackTrush)
#1