Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

(BlackTrush) #1

(és egy hosszunyakú búvármadarat mutat ujja)
hősi, királyi utód; s ha, elődei rendje miképpen
ért hozzá, kutatod, tudd meg, hogy az ősei Ilus
s Assaracus voltak, s Jupiter-zsákmány Ganymedes,
Laomedon az öreg, s Priamus, ki a trójai várnak
végső dőltekor élt; Hectornak volt a fivére,
és ha, mikor nagyon ifjú volt, nem sújtja a végzet,
tán Hectorénál se csekélyebb mára a híre,
jóllehet azt, Hectort, a Dymas lánygyermeke szülte,
s Aesacos anyjától titkon lett, Ida tövében,
kétszarvú Granicos lánya Alexirhoétól.
Ez várost gyűlölt, udvartól visszavonultan
félreeső hegyeket kedvelt és egyszerü szántót,
s csak ritkán keverült tömegébe a trójaiaknak.
Szíve azért nem vad, nem volt szerelemre tudatlan,
s Hesperiát megpillantotta (kit egykor az erdőn
űzögetett), mikor apjának, Cebrennek a partján
szárítgatta sürűn vállára bukó hajasátrát.
Mint rőt farkas elől szarvas szalad, illan a nimfa,
vagy mint vadkacsa fut, ha a víztől messzecsatangolt
s hirtelen űzi az ölyv; a leányt az a trójai bajnok
kergeti: ezt riadás, de amazt szerelem teszi gyorssá.
Rejt a mező viperát, s lábát ez a félve futónak
foggal marja föl, és testébe folyatja a mérgét;
nem fut már, nem is él a leány: kábultan a bajnok
holtat ölel, s fölsír: "Jaj, bánom, bánom az űzést!
Ettől nem féltem, nem akartam ilyen diadalmat.
Rád a halált ketten hoztuk, te szegény: hisz a kígyó
adta sebed, de okát magam én! Az enyém a nagyobb bűn,
hát a halálodhoz vigaszul járuljon a vesztem."
Szólt, s szirtről, mit alul kievett odvasra a hullám,
vízbe vetette magát. Tethys megszánta az ugrót,
és kegyesen fölfogta vizén, tollal boritotta,
míg úszott, s nem halt meg a hős, noha vágyakozott rá.
Bosszús most a szerelmes, mert él, bár nem akarja,
és nyomorult testét oda nem hagyhatja a lelke,
így hát rögtön amint új szárnyát érzi a vállán,
fölröpül és ismét hab alá buktatja a testét.
Toll könnyít meg esést: dühös Aesacos, újra a mélybe
mártja magát, a halál útjára törekszik örökkön.
Már lefogyott epedésében, lábszára kinyúlott,
és nyaka is megnyúlt, feje messze a törzse fölött van;
árva madár, kire csak bú vár, búvik, neve búvár.


TIZENKETTEDIK KÖNYV

Free download pdf