A GÖRÖGÖK AULISBAN
Apja viszont, Priamus, nem tudta, hogy Aesacos, immár
szárnyasan, él - s gyászolt; az üres sírt, min neve díszlett,
Hector tiszteli meg, s a fivérei, áldozatokkal;
csak Paris, ő maradott távol bús tiszteletétől,
majd, rablott feleségével, nagy háboruságot
vitt a hazára: fölesküdten tódultak utána
harcos ezer gályán a vizén valamennyi pelasgok;
bosszujuk el se halasztódik, ha goromba vihar nem
gátol gálya-utat s nem fog Boeotia földjén
haldús Aulis ölén gályákat vissza az úttól.
Épp Jupitert tisztelték ott, mint ősi szokásuk:
felfénylett öreg oltáruk, tüze lángja fehérlett,
s látnak a hős danaus daliák kékpikkelyü kígyót
kúszni platán törzsén, közelében az áldozatuknak.
Fészek volt a tetőn, s kétszer négy csöppnyi fióka;
mindezeket s az anyát, ki e kárát körbe kerengte,
megkeritette, mohón tátott torkába temette.
Megdöbbent seregük; de a jós, aki látja jövőjük,
Thestorides, "Győzünk!" így szól, "Vigadozz, te pelasg nép!
Trója ledől, de nekünk hosszan tart fáradozásunk;"
és a kilenc madarat hadi-éveknek magyarázza.
Az meg, amint átfonta a fát s zöld ágain elnyúlt,
kővé vált, megtartva csavart kígyói alakját.
Aon víz tükrén vad Nereus vesztegel egyre,
át nem ereszt hadat és gályát; "Védelmezi Tróját
Neptun," vélik már, "hiszen ott falat ő magasított";
Thestorides mást hisz, mivel épp nincs rejtve előle,
s ő sem rejti: a szűz úrnőt békíteni szűzi
lány vérével kell. A közügy több, mint a kegyesség,
győz az apán a király: szűz vérét ontani ott áll
sok zokogó pap közt oltárnál Iphigenia;
enyhül az istennő: ködfelhőt küld a szemekre,
szentelt szertartás, tömegek, fogadalmas imák közt,
és a mycenei lányt, mondják, szarvasra cseréli.
Így, hogy a vér, amiképp illett, békíti Dianát,
s csillapodott Phoebe meg a tenger szörnyü haragja,
már az ezer gályát a szelek raja fújja előre,
s jutnak sok baj után Phrygiában a parti fövenyre.
Áll a világ közepén egy hely, föld, tengeri tajték
s égbeli tájak közt, hármas-birodalmi határul;
innen, akármi esik, bárhol, noha távoli tájon,
látni lehet, s nyílt fülbe hatol bárhonnan a szózat:
Famáé ez a tér, s a torony tetején a tanyája,
számtalan ott a bejárat, ezer rés nyílik a házon,
elreteszelt kapu egy küszöbét se borítja lakának:
éjjel-nappal tárt: fala bongó-hangzatú érc-fal,
zúg és zeng, szavakat vesz s vall: ismétli, amit hall;
nincs mélyén nyugalom, zuga nincs, ami hangtalan állna,