Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

Nereusnak ki, s a lányainak s ura mind a vizeknek."
Szólt, s (ami majd pajzsába akad) gerelyét röpitette
Aeacidesra: rezet s háromszor három ökörbőrt
át is vert a gerely, tizedik kör fogta föl útján.
Rázza le, s ismét vet rezgő kelevézt a vitézlő
hős, izmos kézzel: s ismét sértetlen a teste
ellenségének; mégegy röpül, ez se sebezte
meztelenült mellét mutató, pajzsnélküli Cygnust.
Nem másképp dühödött föl Achilles, mint a porondon
bősz bika, hogyha a pún posztót, mi haragra hevíti
rettenetes szarvval döfi folyton, s érzi: hiába.
Csak nem esett ki talán gerelyének vashegye, nézi:
állt az a dárdanyelen. "Hát akkor", szól, "a karom lett
gyönge, s a régi erőt, csak ez eggyel küzdve, kiadta?
Mert bizonyos, hogy erős volt, hisz lyrnesosi bástyát
döntöttem vele meg, s Tenedost meg az Eetionnak
Thébáját is elönttettem vele honfiuvérrel,
és honi vértől bíborosan zuhogott a Caicus,
s Telephus is megtudta, mit ér - meg, kétszer! - a dárdám.
Itt is e part peremén hullák hegye-halma mutatja,
hogy mire jobbom jó, most is jó, nincs hiba benne."
Így szólt, s mintha amit mívelt már, hinni se merné,
egy lyciebeli hős daliát vett célba, Menoetest,
s átgerelyezte a páncélját, átfúrta a mellét.
S míg az haldokol és vonagol, veri fővel a földet,
ő a meleg sebből kiszakítja kemény kelevézét
s szól: "Amivel most győztem, ez itt kezem és kelevézem:
rá ezzel török én; s esdem: legyen egy az eredmény!"
Mondja, de már lő is; céltól nem téved a kőris,
Cygnus balvállán pendül, célt érve, a fegyver,
s visszaverődik, akár falról vagy sziklatetőről.
Látta: hol érte a vas, Cygnusnak véres a válla,
és megörült ennek nagy Achilles, meg, de hiába:
semmi seb ott, pusztán a Menoetes vére piroslott!
Most azután dühösen leszökellve a harci-szekérről,
szikravető karddal rohamoz Cygnusra közelről,
s látja: a kardjával pajzsot, sisakot kilukasztott,
csakhogy a sziklaszilárd testen vasa éle kicsorbult.
Vége türelmének, pajzzsal veri szembe az arcát,
s verdesi vakszemeit kardjának markolatával,
űzi a hátrálót szorosan, riogatja, zavarja,
csöpp pihenőt nem hagy: Cygnusra a rémület omlik,
éji homály úszkál a szemén, hátrál, de a réten
egy kő áll akadályul, amint épp hátrafelé lép;
átveti most e kövön Cygnust nagy erővel Achilles,
s hátrabukott testét leszorítja keményen a földre.
Pajzzsal is és két vas-térddel megnyomja a mellét,
húzza sisak-szíját, mi körül-keritette az állát,
torkát nyomja el így: levegőt nem hagy neki venni
orrán, sem száján. Vonná már róla a vértet: