s fegyvereket lát csak; testét hószínü madárrá
tette a tengeri istenség, de nevét ma is őrzi.
CAENEUS
Fárasztó harcuk több napra megadta nyugalmuk:
várakozik mindkét tábor, teszi félre a fegyvert.
Őrzik a phryg falakat figyelemmel a fönti vitézek,
argosi sáncaikat figyelemmel a lentiek őrzik,
s virrad az ünnepi nap: Cygnus leverője Achilles
engesztelte tehén vérével Pallas Athenát;
tette a gőzölgő oltárra a felszeletelt húst,
égilakót üditő szent jószág szállt föl a légbe,
egy rész áldozatul, szolgált lakomául a másik.
Elheveredtek a hadvezetők, sült húst falatoztak,
szomjuk színborral s enyhítik a gondjuk is avval.
Szórakozásuk nem lantszó, nem is emberi ének,
sem likacsos hosszú puszpáng-fuvolák muzsikája:
szóval töltik az éjt, csevegésük a harcierényről
hangzik: az ellenség s a maguk viadalma a tárgya,
kölcsönösen s örömest vették ajkukra kiállott
hadveszedelmeiket; mondhatna-e mást is Achilles,
vagy mondhatna-e mást más is, ha jelen van Achilles?
Mostani győzelmét említik, Cygnus elestét,
legszivesebben: mind furcsállja, hogy ennek az ifjú
bajnoknak testét fegyver soha át nem ütötte,
hogy soha nem sebesült, s testén a vas éle kicsorbult.
Ezt maga Aeacides s az achivok mindje csodálta,
s mondta nekik Nestor: "Korotokban, lám, csak e Cygnus,
kit gerely át sose vert, ki nevette a sok hadifegyvert.
Hajdanidőn magam én láttam, ki ezernyi sebet tűrt,
perrhaebus Caeneust, s mégsem volt sértve a teste,
Caeneus perrhaebust, a neves hőst, azt, ki az Othrys
bércein élt, s akiben méginkább nagy csoda az volt,
hogy nőnek született." Ámulnak ez új csoda-dolgon,
s kérleli mind, szóljon már róla: közöttük Achilles:
"Rajta, beszélj! Hiszen áhítozunk mind hallani téged;
ékesszózatu agg, te okos nagy dísze korunknak;
rajta, ki volt Caeneus, mondd el, s hogy másnemű mért lett,
s hogy míly háboruból ismerted, míly viadalból,
s rajta ki is győzött, ha ugyan volt, rajta ki győzött."
Erre az agg így szól: "Noha gátol a lomha öregkor,
s ifjan amit láttam, már gyakran fut ki eszemből,
több, mire emlékszem. De bizony nincs semmise mégsem,
melyre erősebben, bár harc közt s otthon is annyi
minden történt már, hisz elég jut látni amannak,
kit tanuvá sok mindennél tesz a hosszu öregség;
kétszáz évem már tovatűnt, ez a harmadik évszáz.