fogja az öklét: s már a fejét s veri nagyszivü mellét.
Volt a közelben véletlen sok domboru képpel
ékes borkeverő; fölemelkedik evvel a roppant
termetü Aegides, veti ellensége fejéhez:
vérrögöt ökrend az, színbort és véle velőt is
torkából s a sebéből, és már rugdal az ázott
földre hanyatt hullván. Kéttestü fivérei, hulltán
földühösödve, kiáltoznak: »Fegyvert ide, fegyvert!«
Bor buzdítja dühük; poharak röppennek először,
és a törős kancsók, s a nagyöblű nagy kerek üstök,
mik lakomára valók voltak, most harcra, ölesre.
Kezdi Ophionides Amycus: megfosztja a szentelt
házat az ékeitől, föntről ő ránt le először
egy lobogólángú gyertyákkal dúsdiszü tartót,
ezt föltartja magasba, akárha lecsapni akarna
áldozatul, szentelt bárddal, hószín bikanyakra,
és Celadon lapithát veri homlokon, össze az arcát
zúzza, csufítja, s a tört csontot belenyomja a húsba.
Két szeme elszökkent, szétroncsolt orra behorpadt,
szájpadlásának homorú közepére nyomódott.
Pellai hős Pelates most tépi ki egy juhar-asztal
lábát, sújt az ölőre, kinek leesik kebelére
álla, fogát köpi, mit feketén fröccsen be a vére,
s Tartarus árnyaihoz, másodszor sújtva, leküldi.
Gryneus ott közel állt, vizsgálta a füstteli oltárt
rettenetes szemmel: »Mért is nem harcolok ezzel?«
mondja; s a fennlobogó lángú oltárt megemelve,
lenditi legközepébe legott a vitéz lapitháknak,
két lapithát lelapít, Broteast s közelében Oriót:
ez Mycale fia, anyjáról mondják, hogy a holdnak
két szarvát dala már sokszor leigézte erővel.
»Büntetlen sose léssz, csak akadjon fegyver e kézbe!«
Exadius harsan, s tőrnek leemel keze gyorsan
egy szarvas-szarvat, mely fönn, fogadalmi fenyőn függ.
Ennek két ágát Gryneusnak szegzi szemébe:
egy szeme ottmaradott felszúrva a szarv tetejébe,
más szeme folyt le szakálla felé, s most véresen ott csüng.
Rhoetus az oltárnak közepéről tép le hasábfát,
mely tűzzel lángolt, s vele jobbról sújtja Charaxnak
vakszeme tájékát, rőt fürtök fedte fejében.
Mint a kiszáradt búzavetés, lángtól ragadottan
égnek a hajfürtök, s a sebében sülve a friss vér
szörnyítő sziszegést hallat, mint hangzik a vasnak
hangja, ha feltüzesül s pirosul, s teszi görbe fogóval
felcsípvén a kovács, izzóan, a vályu vizébe:
az meg a langyosodó vízben sziszeg és fütyül egyre.
Tüskés fürtjeiről a mohó tüzet ez veri földre,
és a terem súlyos küszöbét föltépi a földről,
vállán tartja, akár kocsiterhet; a súly maga mégsem
engedi ellenségre kivetnie: társa, Cometes
blacktrush
(BlackTrush)
#1