Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

egy sem adott neki, mint a Helops meg a Dictys eleste,
mert a helopsi halántékon behatolt kelevéze,
jobbfüle tájékán, s kiszaladt hegye balfüle mellett,
Dictys meg lezuhant egy kéthegyü szirt magasáról,
míg menekült remegőn Ixion sarja dühétől,
mélybebukott fővel, s testének nagy nehezével
kőrisfát tört el, törzsét burkolva belébe.
Bosszura száll Aphareus, leszakít egy szirtet a bércről,
s máris rá dobná; hanem őt Aegeus fia csapja
tölgy-ággal könyökön, nagy csontját széttöri rögtön,
s már a haszontalanult testet nem akarja megölni,
sem kedvet, sem időt nem szán rá, szökken azonnal
büszke Bienornak hátára, mely eddig ugyan nem
hordott mást, térdét bordáiba nyomja, sörényét
balkézzel markolva, fejét és dühteli ajkát
s büszke halántékát veri szét a csomós buzogánnyal.
Tölgybuzogánnyal Nedymnost, s leteríti Lycopes
dárdavetőt, s hull Hippasos is, mellét ki szakállal
védte, lehull Rhipheus, magasabb, mint szálfa az erdőn,
s Thereus, haemoni hegy tetejét ki bejárva, a medvét
élve terelte, ha morgott is, foglyául a házba.
Nem tűrhette tovább Theseus örökös diadalmát
Demoleon: ki akart a sürűből, teljes erőből,
egy nagy régi fenyő-törzset csavarintani tőből;
ezt nem tudta, letörte tehát s rá így hajitotta.
Theseus hátraszökellt, kikerülte a gyors hadifegyvert,
mert Pallas rászólt (maga mondta, hogy így menekült meg).
Mégsem esett le haszontalan ez; Crantornak, a hősnek
torkát s balvállát s kebelét szétnyeste egészen:
ő az apádnak volt fegyvernöke, bajnok Achilles,
kit dolopok harcban vesztes fejedelme, Amyntor,
Aeacidesnak adott: békéjük zálogaképpen.
Látja e hőst Peleus csúf sebtől szétszakitottan,
s »Áldozatom, Crantor, deli ifju, te legszeretettebb,
vedd!« így szól, s kőriskelevézét Demoleonra
küldi kemény karral s iszonyú szívbéli haraggal,
oldalbordáin tör az át és csüngve a csontján
rezg: az két kézzel rántotta ki, ám hegye nélkül
dárdanyelét (ezt is nehezen), hegye állt a tüdőben;
fájdalom ad lelkének erőt: nekifordul a hősnek
sebzetten, s lólábaival löki-rúgja keményen.
Visszaver ő pajzzsal patavágást, vissza sisakkal,
védi a két vállát, kifeszíti elébük a kardját,
egyet szúr marján s két mellet döf vele által.
Phlegraeost s Hylest ezelőtt sebzette halálra
távolból, s közel Iphinoust s mellette Clanist is.
Majd ugyanígy Dorylast, aki farkasbőr-sisakot hord,
s két nagy görbe ökörszarvat, mint bősz hadifegyvert,
mely bíborszinü volt a kiontott vér folyamától.
Néki (mivel lelkem nagy erőt ad) »Nézz ide,« szóltam,