Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

(BlackTrush) #1

Bacchus ajándékát itták ismét, szava szűntén,
majd kerevetről keltek; az éjt megkapta az álom.


ACHILLES HALÁLA


S most, ki szigonnyal a kék habokat szelidíti, az isten,
bús, amiért fia átalakult phaethoni madárrá,
szívből meggyűlölte ezért a goromba Achillest,
s ellene túlságos haragot táplálva dühöngött.
És hogy a háboru dúlt már majdnem kétszer öt éve,
nyíratlan Smintheust e szavakkal kérdi felőle:
"Ó, te fivéremnek fia, mind közt legszeretettebb,
Trója hiú falait hajdanta ki vélem emelted,
hát sóhajtásod sem kél, mikor omlani látod?
Vagy nem búslakodol, hogy a védők nagy sokaságát
vas végezte ki? Hogy - ne akarjam mondani mindet -
Hector hős árnyát vonszolják városa alján?
S ő, az a vadszívű, a csatáknál vérboritottabb,
még ma is él, a mi nagy művünk dúlója, Achilles.
Jutna kezemre hiszen: szigonyom, megtudja, mit érhet,
akkor; azonban, mert nincs mód vele megverekednem,
titkon sújtsd le, mikor sem véli, se várja, nyiladdal!"
Bólint erre - saját s nagybátyja haragja hevíti -
Delius, és indul, fellegboritottan, a trószok
tábor-irányában, s ott látja a harc viharában
hetyke Parist, mint szór itt-ott nyilakat kicsinyekre;
fölfedi néki magát mint istent: "Névtelenekre
mért is vesztegeted vessződ? Ha a népedet óvod,
Aeacidesra, fivéreidet bosszulva, nyilazzál!"
Mondta, mutatta a Pelidest, aki trósz daliákat
döntögetett vassal, s fordítva felé Paris ívét,
végzetadó jobbról röpitett bizonyoshegyü vesszőt.
Hector veszte után ez adott csak az agg Priamusnak
felderitő örömöt. Sok hős leverője, Achilles,
egy görög asszonynak remegő rablója levert hát!
Már ha a vesztedet asszonyi kéz kellett hogy okozza,
fejszét vártál volna a Thermodon vize mellől.
Már a phrygek riadalma, pelasgok nagynevü óvó
dísze, az Aeacides, ki fölött soha senkise győzött,
égett: lángot adott, aki fegyvert egykor, az isten;
már hamu; lám, a vitéz, a hatalmastermetü hősből,
csöpp hamu lett, mely egészen meg sem tölti az urnát,
hős neve él mégis, mi betölti egészen a földet.
Ez mértéke dicsőségének, ez az, mi a hőshöz
méltó: Pelides sose sűllyed a Tartarus-árnyba.
Vértje pedig, hogy megtudhasd, ki viselte e vértet,
harc oka lett, fegyvert fegyverzete küzdeni késztet.
Nem meri Tydides követelni, sem Oileos Aiax,

Free download pdf