Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

ez, s ne a káromat az, hogy eszem van, mit javatokra
sokszor használtam; s ez az ékes szóm se, ha ékes,
mely gazdájáért csak most szól, értetek eddig,
keltsen irígységet; kiki tartsa meg azt, mi erénye.
Ősöket és törzset, s mi amúgysem műve magamnak,
én magaménak alig tartok; de, ha ő Jupiternek
dédunokájául mondotta magát, bizony én is
véréből lettem, s messzebbről én se születtem:
Laertes az apám, Arcesius annak az apja,
annak meg Jupiter, s egy sem volt számüzetésben;
édesanyám révén Cyllene istene által
szinte nemes vagyok én: két ágról isten az ősöm.
Mégsem, amért az anyám révén nemesebb születésem,
és nem, amért az apám testvérvért ontani nem kélt,
kérem e fegyvereket: de legyen vezetőtök az érdem;
Aiax érdeméűl valahogy ne vegyétek azonban,
hogy Peleus s Telamon testvér volt; úgysem a vérség
kell, hogy e fegyvert nyerje nekünk, de a harci vitézség!
Vagy, ha rokonság kell, ha kutatjuk a legközelebbit,
apja is él, Peleus, s ugyanúgy fiugyermeke, Pyrrhus:
mit keres itt Aiax? Scyros Phthiába e dísszel!
S vére Achilleshoz Teucert ugyanúgy köti, mint őt:
kéri e fegyvereket? S megkapná, hogyha kivánná?
S mert csak a tetteknek tárul pőrén viadalma,
én többet tettem, semhogy fel tudjam e percben
mondani mind, de azért sorolom szép rendben, amint volt.
Tudva előre a Nereus-lány, hogy gyermeke meghal,
női ruhát ad rá, és rászed e női ruhával,
mely férfit rejt, mindenkit, s Aiaxot is éppúgy.
Férfiszivet vonzó fegyvert elegyítek a női
áru közé, s a vitéz ifjú még el se vetette
női ruháját, s már pajzsot, már harci gerelyt fog;
s »Istennő fia,« ezt mondom, »porig omlani rád vár
Pergamus! És habozol? Mért késel rontani Tróját?«
Megragadom s vezetem bátor tettekre a bátrat.
Tettei tetteim így: én győztem a harci gerellyel
Telephoson, s mikor esdett, tőlem nyerte az írt is;
hogy Thebae rom, az én művem; Lesbost, Tenedost is,
Phoebus városait: Chrysét, Cillát s vele Scyrust,
én foglaltam el; és Lyrnesos bástyatetőit,
jobbom verte le így, s rombolta egészen a földig.
Mást ne is említsek: ki megölte a vadszivü Hectort,
azt ugye én adtam; s vele így vesztét a vitéznek.
Fegyvert fegyverekért, az Achillest fölfedezőkért,
kérek: az élőnek nyújtottam, kérem a holttól.
Hogy minden danaost egynek gyötrelme hatott meg,
s Euboeában ezernyi hajó töltötte meg Aulist,
s vártuk a jó szelet és nem jött, vagy szembefuvó kélt,
és Agamemnónt bősz jóslat kénytette ledöfni
ártatlan lányát, vérrel kérlelni Dianát,