azt, ki szeret téged, kit a vágy, mint téged is, éget.
Méltó vagy, hogy a nő kérjen, méltó, szerelemre;
s hogyha reményt nyújtasz, hidd el, hogy kérnek is erre.
Hogy sose kételkedj, s hogy bízhass szép alakodban,
ím én, istennő, kinek apja a lángsugarú Nap,
én, aki versemmel, s ki vagyok tehetős füveimmel,
áhitozom tereád. Ki lenéz, azt nézd le; szeressed
azt, ki szeret; s így egy tettel két bosszut is állhatsz."
Erre a kísértésre felelt neki Glaucus: "Előbb lesz
lombos a tengervíz, s hínáros a nagy hegyek orma,
mint, hogy amíg él Scylla, szivem másítsa szerelmem."
Gerjed az istennő méregre, de kárt neki nem tud
(s mint szerető, nem akar) soha tenni, zudítja haragját
arra, ki kedveltebb, mint ő; sértett szerelemben
zúz tüstént iszonyú füveket, sajtolja ki nedvük,
és mérget kavarint, Hecate-dalt mormol a nedvre,
mélykék lepleket ölt, azután a sok erdei állat
hízelgő raja közt kivonul palotája öléből;
Zancle szirteivel szemben van Rhegion, arra
tart tüstént, s a dühös, tarajos hullámokon úgy jár,
mint amikor biztos talajon lépdelhet a lába,
száraz talpa tapos tetejében a tengeri árnak.
Ott kicsiny örvény volt, meggörbült ívben a partja,
Scyllának szeretett pihenőhelye, hűs menedéke
hév naptól s a hevült víztől, ha az ég tetejében
áll a nap és árnyat legjobban kurtit a földön.
Ezt csodatévő mérgeivel megrontja előre;
ártalmas gyökerek nedvét fröccsenti vizébe,
mormolgat fölibé rejtelmes bűvös igéket,
háromszorta kilenc ízben dudorászva varázsdalt.
Scylla jön és fürdik, lemerül hasa legközepéig,
s látja, hogy ágyékát ugató szörnyek koszorúzzák;
nem hiszi még, hogy az ő testének része e szörnyek
rút raja: fut-menekül, vágyik tovaűzni riadtan
szemtelen ajkaikat - s viszi, miktől futna, kutyáit;
és testét, combját, s amikor tapogatja a lábát,
Cerberus-ajkat lel mindenhol a tagja helyében:
áll kutya-szörnyeken így, csonkult ágyékkal ezeknek
szabva határt hátul, hasa vélük dombosodik ki.
Sírt szerető Glaucus, s Circének, a fű-gyökerekkel
rútul bánónak, nászától messzire elfut.
Helybemaradt s Circén bosszút állt Scylla: Ulixest
megfosztotta a társaitól, mikor arra hajóztak;
s tán ugyanő lemeríti hajóit a trójaiaknak,
más alakot ha nem ölt hamarabb, sziklát a vizekben,
mely kimered: s a hajós ezt is kikerűli, e zátonyt.
blacktrush
(BlackTrush)
#1