Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

s leltek a bérceknek meredélyén hajdani horgonyt.
Róna mi volt, völggyé váltotta a mélybefutó víz,
záporeső zsivaj ős tengerbe sodorta a bércet,
elszáradt fenekén a tavaknak már homok éget;
és ami szikkadt volt, ázik kiterült mocsarakban.
Természet támaszt itt forrást, zár el amott mást;
föld rendül, folyamok folynak, mik előbb sose folytak,
s ismét más folyamok nem folynak a földremegéstől.
Föld repedése fogadta Lycust gyomrába eképpen,
itt mélyen tűnik el, de amott felbuggyan, előlép;
éppígy földbemerül, s más részeken újra kilendül,
s argosi földön előbukkan hamarost Erasinus;
bánja, beszélik, hogy forrását s hajdani partját
messzirehagyta, de most máshol foly a mysi Caicus;
Sicani földet amott Amenanus szelve keresztül,
néha, dugult forrása miatt, mély medre kiszárad.
Itták rég, de vizéhez most hozzá sem akarnál
érni Anigrosnak, miután (ha igaz, mit a költők
szólnak) a kétalakú Centaurok Hercules-íjtól
mérges vesszőtől támadt sebüket belemosták.
Hát Hypanist, mely a scytha hegyek közt zúg a magasból,
édesizüt régen, most nem rongálja fanyar só?
Álltak a víz közepén Antissa, Pharos, meg a phoenix
Tyros hajdanidőn, s most nem sziget egy sem ezekből.
Mint szárazföldnek részét lakták vala Leucast:
most körülönti az ár; Zancle is kötve, beszélik,
Italiához volt: de a hab szétverte a földnek
közbeeső részét, s a vizek közepébe sodorta.
Rajta, keresd az achiv Burist, s Helicét, leled őket
víz fenekén: mindkét várost most is mutogatják
még a hajósok, a bástyáikkal a habnak alatta.
Troezennek, Pittheus várának van közelében
egy domb, puszta, kopár; síkság volt hajdan e tájon,
most meg földhalom áll, mert (szörnyű mondani is már)
ádáz szél dühe, mely beszorult földmélyi üregbe,
kísérelt valahogy küzdőn kikerülni szabadra,
hasztalanul, nem akadt csöpp rés, börtön fala zárta,
és ösvényt fúvásának nem lelt sehogyan sem,
fútta dagadtra a földet, mint száj hólyagokat fú,
vagy bőrt, kétszarvú kecskéről nyúzva kapottat;
megmaradott ez után e vidéknek domborodása,
és mint dombot a hosszu idő váltotta szilárddá.
Sokminden jut eszembe, amit hallottam idáig
s láttam is, elmondok néhányat: a víz ugye mindig
ad s ölt új alakot? Délben vized oly fagyos, Ammon,
kétszarvú isten, hajnalban s este melegszik.
Ott athamas nép fát is gyújt, mondják, a vizével,
hogyha a hold köre fogy, mikor éppen a legkicsinyebb fenn.
És a ciconoknak folyamát aki issza, a gyomra
megkövesül, s márvánnyá lesz, mit e vízbe bemártasz.