Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

Crathis meg Sybaris, melynek mivelünk vize szomszéd,
ámbrássá festik hajadat s megfestik arannyá.
S van, mi nagyobb csoda, víz, mely nem pusztán csak a testet,
nem, de a lelkeket is meg tudja cserélni egészen:
Salmacis undoritó habjáról volna, ki nem tud?
S Aethiopiában ki tavakból inni merészel,
vagy megtébolyodik vagy mély álomba hanyatlik.
Clitori forrásból ki csak egyszer is oltja a szomját,
bortól visszariad, s csak a víz, ami néki gyönyört ad;
vagy van e vízben erő, mely megvív bátran a borral,
vagy, mint ottlakozók mondják, amidőn Amythaon
gyermeke Proetus lányaiból a dühöt tovaűzte
énekkel, fűvel, bevetette a józanitó szert
ebbe a vízbe, s a bornak utálata él a habokban.
Lynceste folyamának egészen más a hatása:
az, ki nem ismer mértéket s úgy hörpöli habját,
ing-leng, mintha merő színbort mert volna magába.
Arcadiának egy (ősi nevén) Pheneos nevü táján
kéttermészetü víz fakadoz, félj tőle az éjben:
éjszaka ártalmas, nappal sose káros ivása.
Más és más tavak és folyamok más-más erejűek.
Volt oly idő, mikor Ortygie úszkált a vizek közt,
most habon ül. S Argo félt egykor a Symplegasoktól,
sistergő sürü tajték közt, melyek összecsapódtak:
most nem mozdulnak, s a szelekkel szembeszegülnek.
És nem lesz, mely most kén-lánggal sustorog, Aetna,
mindig ilyen tüzesült, s nem volt az a kezdetidőkben.
Mert, lehet, élő állat a föld, s nyílás van a testén
sok, min a tűzlángot képes kilehelni magából,
s változtatja, ahogy mozdul, lélegzete útját,
s tudja üregjeit itt meg amott elzárni, kitárni;
vagy mély barlangokban van zárkája szeleknek,
s kő köveken koppan, kiröpül, tűzmagvak a tűzzel
messze lökik ki maguk, s az ütés szül lángot a lánghoz,
és ha a szél lecsitul, hidegebb lesz rögtön a barlang;
vagy ha a szurkot már erejétől fosztja a tűzvész,
vagy ha a sápadt kén, mikor ég, gyér füstöt eresztget;
mert ha a föld dúsan már nem táplálja a lángot,
mert eltelt az idő, s erejük tovatűnt az idővel,
akkor bármi mohó vágyának rágnia nincs mit,
éhséget sose tűr: tüze tűntén, tűnik a tűztől.
Északi Pallenén, mondják, olyan emberek élnek,
kik lebegő tollal tudják beborítani testük,
hogyha kilencízben Tritonia tóba merülnek.
Ezt alig is hihetem. Hire járt, hogy a nők Scythiában,
testük méreggel hintvén, ugyanezt gyakorolják.
Hinni ha kell mégis mindazt, mit megbizonyítnak:
hogyha a testet idő, s nedves hő készti rohadni,
nem látod magad is, mint válik kis kukacokká?
S hogyha megölt marhát ásol be a föld üregébe