Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

(BlackTrush) #1

benseje felbődül, végül szétpattan a csúcsa;
széthasadó habból nagyszarvú nagy bika szökkent,
állt ki a hullámból szügyig és levegőbe meredt föl,
nyílt száján, meg az orrlukain prüszkölte a tengert.
Társak szíve remeg, hanem én nem rettenek: eltölt
számüzetésemnek nagy gyásza; de vad paripáim
fordítják nyakuk arra, fülük hegyezik remegően,
megzavarodnak a szörny láttán, s vágják neki szirtnek
száguldó szekerem; most én, de hiába, igyekszem
tartani vissza a tajtéktól-sikamos zabolákat,
dőlök hátra, erős gyeplőik húzva magammal.
Ezt az erőt a lovak dühödése se győzi le akkor,
hogyha szekérkerekem mi körül forog, azzal az aggyal
egy tuskóba ütődve nem omlik szét darabokra.
Én kiesem, mert rátekerült a karomra a gyeplő;
hurcolják a belem, s inaim szétzúzza a tuskó;
egy részem vitték, más részem hátravetették,
csontom szertetörött, ropogott, és, lásd, kileheltem
lankadozó lelkem: s nem tudtad volna a testem
annak látni, mi volt, részét sem, mindenem egy seb.
Nimfa, a kínomhoz mernéd még mérni a kínod,
mondd? Mert láttam az országot, hova fény soha nem süt,
s szétrongyolt testem Phlegethon vize csillapitotta,
és csak Apollo sarjának jó gyógyszere adta
vissza az életemet; paeoni segéllyel, erős jó
orvosoló fűtől éledtem, Dis boszujára;
s akkor, ajándékáért hogy ne akadjon irígyem,
Cynthia sűrü ködöt köritett köribém, s hogy egészen
biztonságosan élhessek, s aki látna, se ártson,
megtoldotta korom, s alakom másítva, sokáig
töprengett, Krétát vagy Delost adja-e nékem
lakhelyemül: Delost és Krétát elveti mégis,
és ide hoz, s nevemet, nehogy arról bárki lovakra
gondoljon, vessem le, parancsa ez; »Eddig a percig
Hippolytus voltál, de ezentúl Virbius«, így szól.
Itt e berekben azóta buvok, s szolgálom az úrnőt
én, kicsinyebb isten, s rejtőzöm, hű követője."
Egeriának a más baja mégsem tudta keservét
megkönnyíteni; ottmaradott, leomolva, a hegynek
alján, s könnyekké olvadt; megszánja a jámbort
húga Apollónak, hűs forrássá teszi testét,
s tagjaiból örökös víz keskeny szép ere válik.


TAGES. CIPUS


Megdöbbentek a nimfák mind, s ámult az Amazon
gyermeke, nem másképp, mint tyrrhén földmivelő, ki
meglátott a mező közepén moccanni göröngyöt

Free download pdf