önként, végzeteset, mely bár ki se görditi, gördül,
s emberi képet vesz, s rög-alakját veszti, kinyitja
mostszületett ajakát tüstént, jósolni jövendőt;
ottlakozók a Tages nevet adták néki; az etruszk
nép legelőször tőle tanult a jövőbe belátni;
s mint amiként ámult, látván a Palatiumon rég
Romulus egy lándzsát váratlan lombba borulni,
s látta, hogy ezt már nem vashegy, de gyökér köti földbe,
és már nem kelevéz, hanem élő fűzfanövendék,
és a csodálókat sosevárt hűs árnyba borítja;
s mint Cipus, látván (mert látta) zajos folyamárnak
habjai közt szarvát, s nem hitte igaznak a képet,
fel-felemelte kezét, s a fejét meg-megtapogatta,
s hát érezte, amit látott; nem itélte szemét el,
ámde megállt útján (győztesként tért haza éppen),
égreemelte kezét, s arcát is az égre emelte,
s "Égilakók," így szólt, "mit e jel mutat itt, ha szerencsés,
népemnek legyen az s a hazámnak, s hogyha lesújtó,
engem búsítson." Zöld gyepből rak magas oltárt,
és, remekillatu lángokkal, viruló füvön áldoz,
csészéből csobbantja a bort, báránybeleket bont,
s kémleli megremegő bélből, mit is ád a jövendő;
rögtön amint vizsgálja a tyrrhén jóspap a bensőt,
látja: jelentős nagy dolgok készülnek, azonban
nem bizonyos még, mik; de szemét hogy emelte a bélről
Cipus két szarvára, azonnal mondta a jósszót:
"Üdvözlégy, te király! Mert, Cipus, e hely s Latiumnak
várai szarvadnak lesznek birodalma s magadnak.
Vesd el a késlekedést, a kitárt kapukon, nosza, lépj be!
Ezt óhajtja a Sors; ha a város már fala közt tart,
biztos pálcával te király léssz benne örökké."
Visszasiet, s el a várostól fordítja az arcát
Cipus nagykomoran, s így szól: "Jaj, vessen az isten
messze ilyen jeleket! Méltóbb lesz számüzetésben
élnem, mint Capitoliumunknak előtte királyként."
Szólt, és hívta tanácsba a népet is és a Tanácsot;
mindenelőtt a babér burkába borítja kiserkent
szarvait, és dombot magasít katonái kezével,
föllép rá, s illőn ős isteneinkhez esengve,
"Van", szól, "köztünk egy, kit hogyha ti messze nem űztök,
itt a királytok lesz: nem névvel, jelzem e jellel:
homloka szarvat hord! S a madár jós tudtomul adta,
hogy, ha belép Rómába, ti szolgák lesztek alatta.
Ő Rómába berontott volna a tárt kapun által,
ellene én álltam, noha hozzám nincs szorosabban
senkise kötve. A várostól tartsátok e férfit
messze, Quiritek, vagy fűzzétek láncra keményen,
vagy félelmetek űzzétek tova zsarnoköléssel!"
Mint sürü fenyvesben zajgás kél, hogyha a déli
szél dühe benne süvölt, vagy mint felmordul a tenger,
blacktrush
(BlackTrush)
#1