míg mérges moraját távolról hallja az ember,
úgy zúgott fel a nép; de a zajgás nagy gomolyából
egy hang felcsattan tisztán magasabbra: "Ki az hát?";
nézik a homlokokat, keresik, mi kimondva, a szarvat.
Cipus szól ismét: "Itt áll, kit látni kivántok",
s bárha a nép nem akarta, fejéről vonta le díszét,
s homloka két szarvát tüstént feltárta szemüknek.
Földre szemét süti mind, mély sóhaj tör ki szivükből,
és amaz érdemben dús főt (vajjon ki hihetné?)
kelletlen nézik: s nem tűrik már, hogy a tisztes
dísztől fosztva legyen, koszorúját visszakörítik;
és a legelsők - mert tiltott bevonulnod a bástyán,
Cipus - olyan nagy szántórészt adnak neked akkor,
mit felszántani tudsz, két ökröt fogva igába,
alkonyatig te magad, kezdvén hajnalhasadáskor.
És a csodás két szarv képmását bronzkapujukba
vésték: ott hosszú korokig meredezve maradjon.
AESCULAPIUS
Tárjátok, Muzsák, költők védői, föl immár
(mert hisz tudjátok, sose csal meg a távoli múlt sem),
ős Tiberis-víz-általölelt szigetén a Coronis
nimfa fiát istenségül mért vettük e várba.
Dúlta a rettenetes dögvész Latium levegőjét,
csúnya betegségtől sápadtak az emberi testek.
Sok temetéstől lankadozón, látták, hogy a bajra
földi segitség nincs, gyógyítani már lehetetlen,
égi segítséghez folyamodtak, a föld közepéhez,
Delphihez mentek, Phoebus jósló küszöbéhez,
hogy nyomorult bajukon, gyógyító jóslatot adva
változtasson az úr, és vessen véget a vésznek.
Most az a hely, s a babér, s a tegez, mely az isteni vállon
függ, mind megreszket, s íly szózat hangzik az üstből,
templomi szent mélyből - dobbannak a szívek a szóra -:
"Azt, amit itt keresel, közelebb kell, római, lesned,
s kellett volna, de tedd meg most: mert hisz nem Apollo
kell nektek, de Apollónak fia, orvosolóul.
Menjetek áldással, s hívjátok majd meg a sarjam."
Hát a Tanács okosan hajlott is az isteni szóra,
és keresik, Phoebus fia mely városban időzik,
s küldik az esdőket, gályán, epidaurosi parthoz;
görbe hajójukkal tüstént hogy e partra kerülnek,
mennek a helléneknek atyáihoz, azt könyörögve,
engedjék nekik át e nagy istent, Ausoniának
kórságát ki elűzi: eképp rendelte a jóslat.
Vélekedésük más és más, van olyan, ki megadná
ezt a segítséget, de sokan vonakodnak: az istent