és Peneos, a vén, meg a teuthranföldi Caicus,
gyorsvizü Ismenos, s Erymanthos, a Phegia-béli,
Xanthus, a másodszor lobogó, meg a szőke Lycormas,
s Maeandrus, mely habjaival mulatoz kanyarogva,
mygdonföldi Melas, meg a Taenarus Eurotasa.
Ég Babylon-beli Euphrates, ég véle Orontes,
gyorsvizü Thermodon s Ganges, meg a Phasis, a Hister.
Alpheos vize forr, Sperchios partjai égnek,
és az arany, mit hord a Tagus, folyik-ömlik a tűztől,
s maeon part peremét akik egykor dallal övezték,
szárnyas vízilakók Caystros közepén tüzön égnek.
Nílus megriadott s a világ végére iramlott,
elrejtette fejét, s rejtett az máig is: akkor
torkolatát por lepte be, hét völgy, víztelen állott.
Egy a csapás, Strymont mi kiszikkaszt s ismari Hebrust
és a nyugat vizeit, Rhenust, Rhodanust a Padusszal,
és Tiberist, melynek megigérve a föld birodalma.
Minden föld kihasad, fény hat le a Tartaros-aljig,
és megrémül a lenti király s felesége a mélyben.
Tenger apad, szűkül, száraz föveny ott, hol imént még
víz volt, és tükrös vize mit befedett nem is oly rég,
most hegylánc, s így Cyclasokat szaporít a habok közt.
Mélybe törekszik a hal; felszínre, miként a szokása,
nem veti már görbült hátát nekiszökve a delfin;
tengeri fókáknak holttestei hátukon úsznak
fönn a vizen. Maga Nereus is, mondják, s felesége,
Doris, lányaival langyos barlangba lapult meg.
Neptunus háromszor akarta kinyújtani zordul
víz fölibé a fejét, karját, de leverte a hőség.
Ám a kegyes Tellus, kit a tenger habja körülvett,
most a tavak meg a források s apadó patakok közt,
kik mind anyjuknak rejtőztek hűvös ölébe,
szikkadt-arcu fejét felütötte, nyakát is a légbe,
arca elé tartotta kezét, és nagy remegéssel
mindent megrázván, kissé mélyebbre hajoltan,
mint megszokta, beszélt, száraz volt szörnyen a hangja:
"Hogyha megérdemlem, s tetszik neked, istenek apja,
mért késnek nyilaid? Tűztől kell vesznem? A lángod
öljön meg legalább. Könnyebb, ha te küldöd, a vesztem.
Torkomat is csak alig tudom én e szavakra kinyitni
- (ajkát gőz lepi el) -; megperzselt fürtjeimet nézd,
nézd, a szemem hamuval, hamuval van telve az arcom.
Termékenységem s szolgálatom ezt a jutalmat
kapja tehát, amiért görbült eke és kapa verte
sebhelyeim, s az egész évben gyötör engem a munka,
és hogy a marha füvet s levelet kap tőlem, az ember
jó gabonát, s amiért nektek megtermem a tömjént?
S én ha talán ezt érdemlem, legyen; ám a habok mit,
és a fivéred mit vétett, hogy sorsa-megadta
tengere így elapad s hogy az égtől messzehuzódik?