Társul a Sidonból jött vendég hívta dologra
őket, mert várost alapított Phoebusi szóra.
Thebae állt; s téged, már úgy tűnt, számkivetésed
boldogitott, Cadmus. Vőül Mars s véle Venus vett;
tedd hozzá feleségedtől az egész nemedet még,
sok fiu-, lány-sarjat, meg a kedves szép unokákat,
mind fölserdült már. De bizony meg kell, ki halandó,
várnia végnapját, senkit, míg sírba le nem száll,
boldognak ne merészeljünk hírlelni egészen.
ACTAEON
Mert legelőbb, Cadmus, csupa jó közepett, unokád volt
gyászokozód, s idegen szarv, mely nőtt homloka csontján,
és ti, kutyák, akik ittátok vérét uratoknak.
Nézd meg jól - s látod, nem is ő, de a Sors, aki vétett:
mert eltévelyedésében mi lehetne a vétek?
Már a hegyen leterített sok vad vére patakzott,
ég tetejében a nap kurtított árnyat a földön,
két végcéljától ugyanegyképp messzeragyogva;
most a vadásztársak csapatát, a föl és le bolyongót,
megszólítva az ifju Hyantius, így csititotta:
"Hálóink, vasaink vadvérrel telve, ti társak;
mára szerencsénk már megvolt. Mikor eljön az új fény,
sáfrányos szekerén amikor meghozza a Hajnal,
folytatjuk szépen; Phoebus most áll a középen,
két sarktól ugyanegymód távol, a föld repedezget.
Álljunk meg, s a csomós hálót mind visszavegyétek."
Társai ezt tették, munkájuk félrevetették.
Volt egy völgy, csúcsos ciprussal, sűrü fenyővel:
Gargaphie; a vadász-istennő szent helye; benne
erdős barlang áll, legbelső hajlata mélyén,
nem kéz műve, a természet művészet-utánzó
elméssége adott neki díszt; tajtékja, tufája,
boltozatossá sok könnyű termésköve tette.
Forrás csörgedezett jobbról, szép tiszta vizével,
tágas medre körül puha pázsit zöldje övezte.
Itt, ha vadászattól kimerült, itt szokta az úrnő
szűzi leánytestét telehinteni harmat-esővel.
Rögtön amint ideért, fegyvernök-nimfa kezébe
adja a dárdáját, s a tegezt, s megeresztve az íját,
kart nyújt egy másik, levetett köpenyének alája,
oldozzák ketten saruszíját; mert ügyesebb volt
Ismenis Crocale, ez a fürtjét kontyba nyakáról
fölfésülgeti, míg maga ő szétoldva viselte.
Ott Nephele, Hyale, Rhanis, Psecas és Phiale is
öblös korsókkal meri és rá hinti a forrást.
Míg Titania ott fürdik, mint szokta, e habban,