Labros s Agriodos, s a süvöltő-hangu Hylactor,
s még, kiket elszámlálni unalmas. Vágyva a zsákmányt,
tör le a falka a vad szirten, rejtett meredélyen,
át a bozótos cserjésen, csupa úttalan úton.
Ő maga fut, s ugyanott, hol előbb sokat űzve vadászott,
futja saját ebeit. Kiabálna nekik, ha tehetné:
"Actaeon vagyok én, gazdátok, lássatok immár!"
Szólna, de már szava nincs. Csaholás zaja csattog a légben.
Végre Melanchaetes sebesíti először a hátát,
s Therodamas; Oresitrophos aztán marja a marját.
Később jöttek ezek, de a bérci csapásokon útjuk
megrövidítették. Fogaik közt fogva a gazda;
s már együtt van a falka, fogát testébe meríti.
Új sebnek már hely sem akad; nyög, s hangja, mit így ad,
bárha nem emberi is, de olyan, mint még soha szarvas
föl nem sírt: ismert hegyeit teletölti panasszal,
térdrebukik végül s valamint ha esengeni vágyna,
mint esdő karokat, hang nélkül hord körül arcot.
Mitsetudó társak buzdítják közben a bőszült
falkát, mint szokták, s Actaeont kérdezik egyre,
hol marad! "Actaeon!", a nevét vetekedve kiáltják.
(Ő meg e névre fejét fölkapja.) Be kár, hogy e körtől
messze maradt, szólnak, s nem örül, nem látja e zsákmányt.
Volna bizony távol, de jelen van! Látni kivánná
nem pedig érzeni így, mit tesznek fürge kutyái.
Környezik őt, s az uruk testébe befúrva az orruk,
tépik, szaggatják szanaszét ál-szarvas alakját.
S csak miután kilehelte, sebek közt, végre a lelkét,
szűnt a tegezviselő istennő rá haragudni.
SEMELE
Kettős volt a beszéd: szigorúbbnak mondja Dianát
ez, dícséri amaz, hogy méltó volt szigorú szent
szűzességéhez; s mindkét rész jó okokat lel.
Csak Jupiternek hitvese nem mondotta: helyesli
vagy nem, amit hallott; csak örült, hogy szenved Agenor
háza, s az ágyasról viszi át, a Tyrus-beli lányról,
gyűlöletét az egész nagy törzsre. Ma régi haraghoz
újdonat ok járul: fájlalja, a nagy Jupitertől
áldott lett Semele. Nyelvét már pörre emelné,
ám "A pörökkel ugyan mit is értem el eddig?" eképp szól,
"rá kell támadnom; ha nevem még joggal a fennkölt
nagy Juno, odalesz! Jobbomba ha illik e fényes
drágaköves jogaram, ha királynő és Jupiternek
hitvese is, huga is, legalább huga én vagyok! Erről
hittem, a titkos nász elegendő néki, s az ágyam
szégyene kurta marad. S most terhes; hátra csak ez volt: