Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

vétkeiket hasa hirdeti, és ami részem alig volt,
szülne a férjemtől; bájára olyannyira büszke.
Hát ez vessze el őt; ne legyek Saturnia, hogyha
styxi habokba alá nem hull, s nem Juppiterétől."
Trónjáról pattan, s pirosas felhőbe takartan
lép Semele küszöbére, a felhőt nem veti félre,
míg öregasszonnyá nem válik: a fürtje fehér lesz,
arca barázdáktól szabdalt, és görbe tagokkal
reszketegen lépdel; vénasszony hangja a hangja,
s lett Beroe, Semele mellett epidaurosi dajka.
Majd vele szóba eredt, sokmindent fűz a beszédbe,
s hogy Jupiter neve sorrakerül, sóhajt is e névre:
"Bár Jupiter", szól, "volna valóban; félek azonban:
ál isten névvel sok hágott szűz nyoszolyákra.
S hogy Jupiter, nem elég: kérd meg, bizonyítsa szerelmét,
hogyha az ő igazán; s amilyen ragyogó ölelésben
hál nagy Junóval, legyen éppen olyan, ha tevéled
összefonódik, előbb jelvényeit öltse föl, ezt kérd."
Így a tudatlan Cadmus-lányt idomítja szavával
Juno. S ő Jupitertől kér, s nem mondja ki, mit kér.
Néki az isten szólt: "Válassz, mitsem tagadok meg.
És hogy jobban higgy, a tanum Styx áradatának
istensége legyen, kit retteg az isteni nép is."
Örvend romlásán, büszkén, szeretője kegyétől
vesznimenő Semele, s "Amilyenként tart az ölében,"
szól, "Saturnia, hogyha Venus vele fűz ölelésbe,
add magadat nekem úgy." Szájára akarta az isten
nyomni kezét: de a szó kiszökött már sebten a légbe.
Sóhajtott Jupiter; hisz a lány kérése s az eskü
nem mondottá már sose válhat. Száll föl az égbe
búsan: a fellegeket, mik amint int, úgy seregelnek,
s gyűjti magához a kósza ködöt, meg a szél sivitását,
s ott van a mennydörgés s ami csattan véle, a villám.
Mégis, amennyire tudja, azért mérsékli erőit,
s nem fegyverkezik oly tűzzel, mint mellyel az égből
egykor a százkezü vad szörnyet levetette, Typhoeust.
Van szelidebb villám, ennek cyclopsai jobbja
akkora vadságot nem adott, sem olyandühü lángot;
másod-villámnak nevezik fönn. Fogja, s Agenor
házküszöbén átlép. A halandó test amaz égi
istenerőt nem bírta el és ölelésben elégett.
Rántja ki éretlen csecsemőjét anyja hasából
most Jupiter s (ha lehet hinnünk) combjába bevarrja,
s ott a szokásos időt az a magzat rejtve bevárja.
Bölcsőjében előbb Ino, nagynénje, nevelte
titkon; utána meg átvették Nysában a nimfák,
mély barlangjuk ölén rejtették, tejjel itatták.