Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

(BlackTrush) #1

Mint harc ménje, ha érckürttel buzdít a csatára
kürtöse, tajtékzik, s vágyton-vágy szállni a vészbe,
Pentheust így dühösíti a légben hosszan özönlő
nagy süvités, felgyúlt mégjobban e hangra haragja.
Ott az orom közepén ligetekkel körbeszorított
s árnyatadó fáktól megfosztott tiszta mező van.
Ott, avatatlan szemmel amint szemléli a szentelt
szertartást, a legelső anyja, ki észrevevén őt,
őrjöng, s thyrsusszal legelőször sebzi a sarját,
s így rivalog: "Két nővérem, jöjj! Lámcsak, e vadkan,
íme, a vadkan, mely mezeinken szerte csatangol,
itt van, most ledöföm." Szalad egybe a nagy tömeg, őrült
nagy vággyal; mind kergetik őt, aki már remegőn fut,
már remegőn, már nem forrón s fenyegetve kiáltón,
s már átkozza hevét, már kész megvallani vétkét.
Megsebesülten még: "Nagynéném," szól, "te segíts meg,
Autonoe! Actaeon árnya csitítsa a lelked."
Actaeonról az nem tud, s kiszakítja az esdő
jobbkarját: Ino balkarját tépi tövéből.
Nincs már karja, amit nyújthatna az anyja elébe.
Csak csonkult törzset, sebeket mutogat könyörögve,
s "Nézz meg, anyám!" így szólt. De süvöltött nyomban Agaue,
hátravetette nyakát, s a haját megrázva a légben,
sarja fejét, mit az ő vérengző ujja szakasztott,
tartja föl, és: "Társnők, a miénk ez a győzelem!" így szól.
Nem szedi gyorsabban le az ősz a fagy érte falombot,
lankadozó levelet, mely már csak lengedez ágán,
mint e kegyetlen sok kéz ott széttépte a férfit.
Így intetve a nők Ismenus habjai mentén,
új-szentségü sok oltáron tömjénnel adóznak.


NEGYEDIK KÖNYV


MINYAS LEÁNYAI


Alcithoe, Minyas lánysarja, az isteni titkot
mégse fogadja el; és azt, hogy Jupiter fia Bacchus,
egyre tagadja, gonosz, s vele testvérhúgai osztják
elvetemültségét. Pap hirdeti: ünnepet üljön
minden szolgaleány s úrnő, dolgozni ne merjen;
mellén állatbőr, de haján ne legyen szalag egy sem,
fürtje fölött koszorút hordjon, keze tartsa a lombos
thyrsust; s szörnyű lesz, jósolja, haragja, ha sértik,
istenségének. Rá minden lány s anya hallgat,
félre szövőszéket, kosarat, teszi félre a munkát,
tömjénnel hívják Bacchust, Bromiusra Lyaeust,

Free download pdf