tűzmegadott kétszerszületettet, két anya szültjét;
mondanak ott Nyseust, nyíratlanfürtü Thyoneust,
s Lenaeust, viditó szőlőt aki ültet először,
Nycteliust, Eleleust, az atyát, Euant meg Iacchust,
s mindama más nevet is, min, Liber, téged a hellén
földön szólitanak. Nemenyésző ifjui éved,
mindig gyermek vagy, legszebbnek látszol az égben,
s hogyha a szarvaidat nem hordod, az arcod akárcsak
szűzlányé; a Kelet, pereméig, hódol előtted,
sápadt India földjét hol koszorúzza a Ganges.
Pentheust is, te csodált, meg a kettősbárdu Lycurgust
mert szentségtelenek, leölöd; tengerbe taszítod
tyrrhének testét; te hiúz-párt fogsz szekeredbe,
festett hám nyakukon; bacchánsnők mennek utánad
és szatirok, s amaz ittas öreg, botjára ki hajlik,
tántorog és homorú csacsi-háton ül ingadozóan.
Merre utad visz, a víg ifjak sürü kurjogatása
s asszonyi szó hallik, s dobszó, tenyerek zaja bőrön,
s öblös cymbalumok, meg a hosszú sokliku sípok.
"Jöjj," ismenusi nők kérnek, "kegyesen, szeliden jöjj!",
s tisztelik ünnepedet, mint illik; csak Minyasnak
lányai nem: rosszkor munkálva minervai művön
otthon; mind gyapjút gyaratol, vagy pedri a szálat,
vagy szövöget, s munkára szorítja a szolgaleányt is.
Egy közülük fonalát sebesen sodorintja hüvelykkel,
s szól: "Míg más lustálkodik és hazug ünnepen áldoz,
s minket a jobb istennő, Pallas dolga marasztal,
hasznos munkáját könnyítsük meg kezeinknek,
váltakozó rege-mondással; hosszúnak időnket
tűnni ne hagyjuk, fordítsuk mulatásra fülünket."
Húgai mind helyeselték, és, nosza, kezdje, kivánták.
Töpreng, annyi közül (mert sok történetet ismert)
mit mondjon nekik el. Babylon-beli Dercetis, arról
szóljon-e, nő-tested pikkely beborítva, miképpen
úszol, mint rege tartja Palaestinában, a vízben?
Vagy hogy tollassá hogyan is lett ennek a lánya,
s mint töltötte fehér torony-ormokon élete végét?
Vagy vizi-nimfáról: tehetős füve, bájdala mint tett
ifjú férfiakat habok alján néma halakká,
míg az lett maga is? Vagy, mely hószínü gyümölcsöt
termett rég, a fa, vér érvén, mért hoz feketéket?
Ez tetszik neki; s mert nem oly ismert még a regéje,
kezdi, miközben a lágy gyapjú fonalára gyülekszik.
PYRAMUS ÉS THISBE
"Pyramus és Thisbe, legszebb fiu volt amaz egyik,
másik Napkeleten legszebb volt mind a leány közt,