Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

s egymásnak szomszédai, hol, mondják, hogy a büszke
várost téglával köritette Semiramis egykor.
Ismeretet szomszédság ad s indítja szerelmük:
ez meg idővel nőtt; vágyták is a hitvesi fáklyát,
s tiltották a szülők. De amit megtiltani meddő:
egymásért azonos lobogással lángol a szívük.
S erről senkise tud; szavuk intés, titkon-adott jel;
rejtegetik tüzüket, s lobog az csak méghevesebben.
Keskeny kis hasadék támadt még kezdetidőben
építéskor amott, hol a két ház közfala állott.
Észre olyan sok századon át e hibát ki se vette,
s (mit meg nem sejtesz, szerelem?) szeretők, szemetekbe
tűnik: s ösvényt lel szavatok; gyöngéd susogással
száll a becéző szó egymáshoz biztosan által.
Gyakran, ahogy Thisbe itt állt és Pyramus ott túl,
s egymás ajkának leheletjét érzeni tudták,
»Jaj,« szóltak, »te irígy fal, mért állsz két szerető közt?
Oly sok-e engedned, hogy a testünk egybefonódjék?
Vagy legalább addig nyílnál, hogy csókokat adjunk.
Vedd mégis hálánk: mert meg kell vallani, néked
jár köszönet, hogy jószavaink egymáshoz elérnek.«
Hasztalanul miután, kétoldalt, így keseregtek,
éj közeledtével búcsúztak, csókot is adtak
két külön oldalon ők, túlsó oldalra nem érőt.
Tűnt fel, az éj tüzeit tüstént tovaűzve, a Hajnal,
és a mezők dérlepte füvét szárítva, az új nap,
s ők a szokott helyen ott voltak. Hol gyönge panasz-szót
suttogtak hosszan, s döntöttek: az éjszaka-csöndben
rászedik őreiket, s ha lehet, kiosonnak a házból,
és ha az otthonuk elhagyták, el a házakat is mind,
messze mezőn nehogy eltévedjenek, össze Ninusnak
sírjánál jönnek, s fa tövénél búva, bevárják
egymásnak jöttét. A szederfát, rakva fehérlő
szedreivel, tudják: hűs forrás partja növelte.
Tetszik a terv. Lassan látszott tovatűnni a napfény,
végre a vízbe szakadt, s a vizekből éjszaka támadt.
Nagy ravaszul kioson Thisbe a homályban az ajtón,
rászedi háznépét, fátylával rejti a képét,
surran a sírdombhoz, s odaül, mit mondtak, a fához.
Ennyire bátorrá szerelem teszi. S íme, oroszlán
jön, vértől-habosult szájjal, barmot csak imént ölt,
szomszéd forrásnál kívánja eloltani szomját.
Hold sugaras fényében amint Babylon-beli Thisbe
ezt meglátja, rohan remegőn barlangi homályba.
S míg száguld, leesik válláról leple. Eloltván
bő vízzel szomját, míg lépdel a véres oroszlán
vissza az erdőségbe, üres leplére találva,
vériszamos szájjal széttépi a lenge ruhákat.
Később ér oda, és a nyomát jól látja a vadnak
Pyramus ott a homok sürüjén, s elsápad az arca;