légbe sugár nem gyúlt; tartós alakot mi sem őrzött:
ellene állt ez amannak, mert egy testben örökkön
háboruságot a fagy hővel, nedvessel a száraz
és a keménnyel a lágy vívott, a nehézzel a könnyű.
Véget egy isten adott, meg a jobb természet, e harcnak:
elszakitott égtől földet, vizeket meg a földtől,
hígabb égi leget sürü légtől elkülönített.
Ezt alkotta, s a vak halmazból mind kiemelte,
s rakta helyükre, szilárd békével fűzte is össze.
És ama tűzlelkű s minden súly nélküli égbolt
felszökkent, s a világ tetejét foglalta lakásul;
legközelebb hozzá helyben s kicsi súlyban a lég van;
sűrűbb sokkal a föld s viselője nehéz elemeknek,
súlya miatt lefelé sűllyedt; s a körébe-folyó nedv
szélre vonult s a tömör szárazt körül így keritette.
Bármelyik istenség osztotta is így el e halmazt,
szelte előbb sokká, azután rendezte tagokká;
és legelőbb is a föld tömegét: szintjén egyenetlen
itt vagy amott ne legyen, nagy gömbbé gömbölyitette.
Szétzuditotta az árt, s dagadoznia adta parancsát
vad viharokban, s hogy keretezze habokkal a földet.
Sok forrást is adott, tavakat, meg tágterü lápot,
sok lefutó folyamárt övezett meredek peremekkel,
többfeletartókat, miket itt föld nyel be magába,
másutt tengernek törnek, s hol a hab szabadabb már
s tágabb síkon fut, nem gátra, de szirtre verődnek.
Réteket elteritett, völgyet homorodni lapított,
erdőt lombositott, sziklás hegyeket magasított.
S mint eget oszt két öv jobbról, s balról ugyanannyi,
s van középütt egy, mely tüzesebb, mint mindvalamennyi,
így különözte övekre az isten gondja az égtől
körbefogott tömeget, s most itt ugyanannyi a tájék.
Egy, középütt, forró: sose lakhat rajta az ember;
kettőt hó takar el; s közibük helyezett ugyanannyi
mérsékelt övet is, tüzet és fagyot összekeverve.
Rajtuk fekszik a lég; ami könnyebb sokkal a földnél,
víznél is könnyebb, s ugyanúgy nehezebb a tüzeknél.
Lakhelyet ott rendelt felhőknek, kósza ködöknek,
s emberi elméket rémítő ég-rianásnak,
s villámmal fagyokat fúvó fene förgetegeknek.
Bár a világ megmunkálója nem adta egészen
nékik a tág levegőt, zabolázni alig lehet őket
- míg más-más helyeken fúnak -, hogy szerte ne tépjék
mind a világot: olyan nagy a testvérháboru köztük.
Eurus Napkeleten s nabathaeus tájakon ült meg,
s perzsák közt, meg a hajnali fény verdeste tetőkön;
míg a bukó naptól hevülő part, alkonyi tájék
mind Zephyrust uraló; Scythián meg az északon úr lett
borzasztó Boreas; túlsó fele ázik a földnek
folyton a felhőktől meg az Auster permetegétől.