Mennyei nektártól átjárt szép teste a lánynak
foszlik szerte - s a föld illatban fürdik e testtől;
hantjának mélyén lassan gyökeret ver a tömjén,
szára ered, végül kimered csúcsával a sírból.
S most Clytiéhez (bár kínját tán menti szerelme
s kínja szavát, a gonoszt) a sugár ura már soha nem lép,
nem közelít ezután hozzá szerelem gyönyörével.
Ettől fogva a lány észvesztő vágyakozásban
sorvadt, társaitól távol, szabad égnek alatta,
éj s napon ült a csupasz földön, hajabontva, fedetlen,
hosszu kilenc napon át nem evett, nem ivott, csak a harmat
és a saját szakadó bús könnye mi éri az ajkát,
ott ült, nem mozdult: a Nap arcát nézte szünetlen,
s fordította fejét, ahogy az ment, egyre feléje.
Teste a földbe tapadt, mondják: majd rajta a halvány
szín halovány vérnélküli szárnak lesz szine; arcán
pír terjed, szirom is feslik, valamint violáé.
S most, noha már a gyökér ott fogja, a Napra forogva
issza a Nap fényét, változva is őrzi szerelmét."
SALMACIS. HERMAPHRODITUS
Foglyul fogta fülét e csodás rege húgainak mind.
Egy "Lehetetlen!" szól; egy másik: "Meg tud az isten
mindent tenni bizony, ha valódi, de Bacchus ugyan nem!"
Alcithoe a soros, szól hát; nővérei némák.
Míg vásznán a vetélőjét futtatja, regélget:
"Idai pásztor Daphnisról, mit tudtok amúgyis,
nem mondom ma el azt, mint tette a nimfa haragja
féltékenységből kővé: így ég a szerelmes.
Arról sem szólok, hogy a természet joga ellen
Sithon mint lehetett hol férfiu, hol pedig asszony.
Nem szólok, gyermek-Jupiternek társa, te, hajdan
Celmis, most gyémánt, rólad; s Curesok, a zápor
mint termett titeket; s mint lett Crocus és vele Smilax
csöppnyi virág; szavam édes lesz, mivel új, sziveteknek.
Honnan olyan hírhedt, mért van, hogy a Salmacis árja
emberi testeket elgyöngít, lágyít, ahogy éri:
halljátok. Rejtett oka van, de hatása világos.
Azt a fiút, kit szült Cythereia Mercuriusnak,
Naisok idai barlangban táplálva nevelték;
apját és anyját formázta az arca vonása,
föl lehetett ismerni; nevét is azok neve adta.
Esztendő tizenöt telt el, s odahagyta hazáját,
otthoni bérceit és nevelőjét, Ida hegyormát,
új, sosemismert tájakon és folyamok közelében
kedvvel kószálgat, könnyíti a kedve az útját.
Járt Lyciának városain, s kár földre, a szomszéd