rázta-vetette haját: csattogva csapódnak a kígyók;
egy részük vállán, más részük csusszan a mellén;
mind sziszegő, nyelv-öltögető, vért s gennyet okádó.
Most hajafürtjeiből két kígyót tép ki, s a kettőt
dögleletes kézzel behajítja; azok meg az Ino
és Athamas mellében alá s föl bolygva futosnak,
lelküket elnehezíti lehük; nem vernek a testen
semmi sebet: de az elme, az érzi kegyetlen ütésük.
Van vele még egy híg folyadék fenemérgü csodája:
Cerberus ajkáról tajték, s rút nyál az Echidna
nyelvéről, feledékenység s vele tétova téboly,
könnyzuhatag, vétek, dühödés, vad vágya ölésnek,
mind eggyé sajtolva; közé friss vért elegyített,
s főzte ki réz-üstben, zöld bürköt kapva kanálul.
Míg rémüldöznek, nosza, önti e vad keveréket
kettőjük kebelébe, szivük vele összezavarja.
Majd meg a fáklyáját sebesen körben kavarintja,
űzi a tűzkarikát, tűzből tüzeket szaporítva.
Győz; a parancs megtéve; megy árnybirodalma terére
vissza a nagy Disnek, s derekáról oldja a kígyót.
Aeolides tüstént tombolva rikoltoz az udvar
mélyén: "Haj, halihó! A berekbe, ti társak, a hálót!
Mert egy oroszlánt láttam imént s vele két kicsi kölykét;"
s mint valamely vadat, űzi szegény, a saját feleségét;
s anyja öléből most a mosolygó, karja-kitáró
zsenge Learchust rántja ki, és valamint a parittyát,
légben csóválgatja, s a gyermeki arcot a durva
sziklákon veri szét. Most már megháborul anyja,
kínja miatt, vagy tán a belészórt méreg okozza,
felvisit, és eszevesztve, zilált fürtökkel iramlik,
hordva csupasz karján téged, csecsemő Melicertes,
s "Euhoe, Bacchus!" - üvölt. Juno nevet erre a névre,
s szól: "Neveléséért a neveltfiad adjon ilyen bért!"
Szirt hajol ott tengerre: az alja a víz rohamától
vájt, s a fedett habokat viharoktól védi az íve;
csúcsa magasba mered, s mélyvíz tükrére tekint ki.
Fölrohan erre (erőt ad néki az őrület) Ino,
nem habozik, nem fél, terhestől ugrik a tenger
habja közé; s a nyomán felcsapva fehérlik a tajték.
Szánta Venus vétlen s kínzott unokája keservét,
s nagybátyjának eképp hízelgett: "Víz fejedelme,
Neptunus, te, kinél csak az ég bír több hatalommal,
bár nagy, amit kérek, de a véreimen könyörülj meg,
kik, mint látod, az ion víz közepén hányódnak,
s isteneid seregébe sorold. Becsül engem a tenger,
hogyha valóban az ő habjából keltem a létre,
és a görög tájon nevemet mindmáig az adja."
Kérésére hajolt Neptunus: földi halandó
részüket elveszi és így oszt nekik isteni rangot;
arcuk is új, nevük is: maga Ino Leucothee lett
blacktrush
(BlackTrush)
#1