nyelve; hiába kiván, szavakat már nem lel a szóló,
mert valahányszor jajpanaszát ki akarta zokogni,
csak sziszegett: természettől csak e hangja maradt meg.
Verte csupasz kebelét tenyerével a hitvese, felsírt:
"Cadmus, jaj, te szegény, vetkezz ki e szörnyü alakból,
Cadmus, jaj, mi ez itt? Hol a lábad, hol van a vállad,
s kéz, arc, szín, s minden, mi, amíg szólok, tovatűnik?
Istenek, engem is íly kígyóvá mért nem igéztek?"
Szólt; az meg szeliden nyaldosta az asszonya arcát,
kedves ölébe, miként ismertnek, csúszik, alakját
fonta körül, s a nyakára, a jól ismertre, simult rá.
Látták kísérőik; mind riad és remeg; ő meg
csak síkos, tarajos hátát simogatta a szörnynek;
s ím ketten lettek, s együtt tova is tekeregtek,
míg a közel kerek erdőnek sürüjébe nem értek.
Nem kerülik most sem, de nem is marják meg az embert,
emlékeznek rá szeliden, kik voltak, e kígyók.
PERSEUS. ATLAS. ANDROMEDA
Átalakultukban szívüknek vígasza mégis
szépunokájuk, akit meghódolt India tisztelt,
és akinek sok szentélyét szentelte Achaia.
Egymaga volt csak Abas fia az, noha törzse a törzsük,
Acrisius, ki az istent még kirekeszti köréből
argosi váruknak, s fegyvert emel ellene; róla,
hogy Jupiter fia volna, tagadja; tagadja, hogy az, még
Perseust is, ki fogant Danaéban, arany zivatartól.
Acrisius megbánja hamar (hisz erős az igazság),
hogy sértette az istent, s hogy nem látta, mi légyen
lányának fia; egy most már fönt fénylik az égben;
másik a híres zsákmánnyal, kígyóhaju fővel,
híg levegőt sziszegő szárnnyal szegdelve, suhan fenn.
Míg fövenyes Libyának egén diadalmasan átszállt,
hulltak a Gorgo-fő fakadó vércseppjei szerte,
mind befogadta a föld, kígyókat keltve belőlük,
innen olyan vészes föld ez, viperák nevelője.
Majd meg a kósza szelek kergették végtelen égen,
hurcolták ide és tova mint zivatarteli felhőt,
már magas éterből szemléli a lent szanaszét-szórt
tájakat, és az egész földet körül-éri a röpte.
Háromszor fagyos Északot és háromszor a Ráknak
ollóját látván, Nyugaton, majd Napkeleten száll.
Már lebukott a nap; éjre magát nem bízza a bajnok,
atlasi országban torpan meg, Hesperiában;
csöpp nyugovót, míg Aurorának Lucifer újra
föl nem idézi tüzét, s Aurora a napkocsit, ott kér.
Ott lakozott, akinél ember magasabb soha nem volt,