Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

mit rázúdulván beborít tajtékkal a hullám;
száll oda, balkarral megölelve a szikla szegélyét,
vágja vasát három-négyszer véknyába a vadnak.
Ekkor a taps meg a lárma betölti a partot, az égnek
isteni házait is; vejükül várják vigalommal
őt, aki megmentette, ki majd fenntartja a házuk,
Cassiope s Cepheus; s elibé lép, lánca-leoldva
végül a szűz, oka és szép díja a fáradalomnak.
Ő maga győzelmes kezeit habmerve lemossa;
és, hogy a kígyós főt a homok még föl ne sebezze,
lágy levelet hint el, hínárt is hint el a földön,
s Phorcys lánya Medusa fejét odafekteti szépen.
Most a növény, melynek bele még friss, teljesen élő,
mind fölszívta a szörny erejét, kő lett, ahogy érte,
és ágát-levelét átjárta a furcsa keménység.
Kísérlik számos vesszővel a tengeri nimfák
ezt a csodát, s örvendenek is, hogy mindig elérik;
és a növény magvát szórják szakadatlan a vízbe.
Innen a klárisnak természete: éppenilyen ma,
rögtön, amint a szabad levegő megcsapja, merev lesz,
és mi a tengerben hajlós ág, megkövesül kint.
Három mennyeinek készít ugyanannyi gyep-oltárt;
Mercurius balon, és te, csaták deli szűze a jobbon,
s állsz középütt Jupiter. Tehenet kap tőle Minerva,
borjat a Szárny-lábú, s te bikát kapsz, istenek apja.
Majd, hozománytalan, Andromedát, nagy tette jutalmát
elveszi végre a hős. Fáklyát Hymenaeus Amorral
csóvál lépte előtt; keverül remek illat a lángba;
függ a kapun koszorú; síp, lant és dal szava zendül
mindenhol, mi a lelkeknek jól jelzi vigalmát.
Széttárt szép ajtók aranyos termekbe mutatnak.
Cepheus főbbjei nagy számmal gyülekeznek azonnal
arra a feltálalt fényes fejedelmi ebédre.
Majd, hogy jóllaktak, víg Bacchus szép adománya
árad szét szivükön; s Lyncides kérdez a földnek
ősi szokásairól, hogy a nép hogyan él, hogyan érez.
Ősi szokásaikat miután neki sorra regélik,
Cepheus szól: "Kérlek, hős Perseus, rajta, regéld el,
hogy mi vitézséggel tudtad s míly mesteri csellel
kígyósfürtü fejét birtokba ragadni a szörnynek?"
Mondta Agenorides: fagyos Atlas bérce tövében
tér terül el, bástyák védik, s a bejárata mellett
Phorcys ikernővér lánysarjai laknak; ezeknek,
ketten vannak ugyan, közösen tartott szemük egy van;
ezt, váltás idején, elorozta, kezét odavetve,
majd meg messzeeső, útnélküli, sűrü cserestől
rettenetes kősziklák közt, várába a Gorgo-
nővéreknek elért. Szanaszerte a puszta mezőkön
és utakon látott több emberi s állati kővé
vált alakot, kik látták volt a medusai arcot.