Ő meg a pajzsának szemlélte csak érctüköréből
mit balján hordott, a Medusa iszonyteli arcát;
s míg amaz álomban nyugodott, s szunnyadtak a kígyók,
vágta fejét le nyakáról, és gyors szárnyon iramló
Pegasus és testvére születtek nyomban a vérből.
Hosszú röptének sok nemhazudott veszedelmét
sorra sorolja: milyen föld s víz illant el alatta,
s csattogató két szárnya milyen csillagba csapódott.
Elhallgat, mielőtt gondolnák, mégis. Az egyik
kérdi a főbbek közt tüstént: mért volt, hogy a három
nővérből csak ez egy hordott kígyót a hajában.
Mondta a hős vendég: "Méltó feleletre e kérdés:
halld az okát. Nővérei közt ez a leggyönyörűbb volt,
vágyott és irigyelt, vetekedtek is érte a kérők;
rajta a legszebbek mégis hajafürtjei voltak;
ezt nekem az mondotta, ki még maga látta korábban.
Neptunus szennyezte e lányt, mondják, a Minerva
szentélyében. El is fordult Pallas, betakarta
pajzzsal szűzi szemét; s hogy a Gorgo mégse maradjon
büntetlen, hajait sok csúf kígyóra cseréli.
S mellén még ma is, ellenségei rémületére,
hordja a kígyókat, miket ő bűvölt ki a fényre."
ÖTÖDIK KÖNYV
PERSEUS ÉS PHINEUS
Cephenek közepette amíg Danae deli sarja
mindent sorra sorol, megtelnek a hercegi termek
zúgó hangokkal, de nem ám lakodalmi dalokkal
zeng és zúg a zsivaj, fene fegyvert hirdet a hangja;
hirtelenül haddá kavarult lakomájuk olyan volt,
mint csöndes tenger, mit a vad szelek ostorozása
háborgat haragos hullámok hadseregévé.
Mindjük előtt Phineus, e viszály vakmérgü vezére,
érchegyü nagy kőrisgerelyét rezgetve kezében,
"Itt vagyok, elragadott jegyesem bosszulni!" kiáltja,
"szárnyad nem menekít, Jupiter se, kiről, hogy arannyá
vált hajdan, hazudod." S a gerelyt vetné ki, de Cepheus
ráharsan: "Mit akarsz? Milyen őrület űzhet e tettre,
testvérem? Hát íly köszönet jut e messzesugárzó
hőstettért? Lányunk szabadítva; ez érte a hála?
Tőled ugyan - tudd meg - nem Perseus vette e lányt el:
Nereisek súlyos dühe és szarvhomloku Ammon,
és az a szörny, mely a vízmélyről fölemészteni támadt
bensőm. Eltépték tőled már akkor a lányom,