Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

rettenetes reteszét leszakítja a jobb kapuszárnynak,
s rontja a másiknak nyakaszirtjét szerte; az ekkor
hull le a földre, miként bika dől le, ha éri a tagló.
Bal kapuszárnyról is le akarta ragadni a zárat
Cinyphius Pelates: de kezét átverte gyilokkal
Marmarides Corythus, s odaszúrta erősen a fához;
függött, s véknyondöfte Abas; de a földre le nem hullt,
fogva kezét fogván a fa, csüngött holtan a deszkán.
Eldől most Melaneus, aki Perseus híve gyanánt vítt,
és Dorylas, legdúsabb úr nasamoni mezőkön,
földben-dús Dorylas, akinél nem akadt aki többet
birtoklott, aki több gabonát tett volna a csűrbe.
Lágyékába rohant a reá rézsút röpitett rúd,
vészes e hely. S aki verte sebét, s most látja, miképpen
nyög lelkét kilehelve, miként fordul szeme félre,
Bactrius Halcyoneus, "Legyen ennyi, amennyire hulltál,
oly sok földből," szól, "a tiéd", s odahagyja a testét.
Rá a meleg sebből kiragadt kelevézt veti vissza
bosszus Abantiades: orrának szállt közepébe
és a nyakán kiszaladt, kétoldalt állt ki a vége.
Kedvez a sors a kezének, ezért Clytiusra, Clanisra,
két egy-vérre külön sebbel visz végveszedelmet:
tört a kemény kézzel kivetett kőrisfa keresztül
annak két combján, s a vasat Clanis ajka harapta.
Elhullt még Céladon Mendesius, el vele Astreus,
anyja palaestin nő volt ennek, az apja nem-ismert;
s Aethion, a jövőt aki rég jól látta, tudóan,
most meg a jósmadarak rászedték; véle Thoactes
apród, és a gonoszhírű apagyilkos Agyrtes.
Még sokkal több is várt rá; mert mind nekitámad
nagyhevesen; s eggyé-esküdve a nagy sereg, ádáz
harcot vív, letiporni az érdemet és az adott szót.
Hasztalanul-híven pártolja apósa, anyósa,
s frissen-nyert felesége a hőst: jajuk árad a termen,
s náluk a fegyveri zaj s a lehulltak jajszava harsabb,
isteneit palotájuknak fertőzteti vérrel
bőven a bősz Bellona, csatát szít újra meg újra.
Perseust most Phineus s Phineus sokezer követője
állja körül; szállnak szaporábban a jégzivatarnál
innen-amonnan a nyílvesszők, szeme és füle mellett.
Fölmeredő kőoszlopnak veti ekkor a vállát,
hátát óvja, s a szembeszökőkkel szembeszegülve
förgeteget föltart. Balról buzdul neki bőszen
chaonius Molpeus, jobbról nabataeus Ethemon.
Mint ha az éh-tigris barmoknak hallja külön két
völgynek öléből szállni felé szaporán bőgését,
s már támadni akar, csak még nem tudja, melyikre:
így habozott Perseus, hova sújtson: jobbra-e, balra?
Űzi odébb Molpeust, ikráját szúrja keresztül,
s futtával megelégszik; mert dühödött vad Ethemon