Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

nem hagy időt neki, fönt a nyakát sebesíteni vágyik,
csakhogy a túlhevesen kilökött kard eltörik ekkor,
ugrik az oszlopnak pereméről vissza a vége,
és beakad gazdájának gégéje tövébe.
És még ez sem elég, egyedül nem okozza halálát;
Perseus volt, ki a megremegőt, kardnélküli karját
esdve felé-emelőt, lekaszálta a mercuri késsel.
Majd, látván, hogy azok sokasága erőt vesz erényén,
szól Perseus: "Ti akartátok, segedelmet ezért hát
ellenségemnél keresek. Fordítsa el arcát
mind, ki barátom!" A Gorgo-főt odatartja elébük.
"Válassz mást, a csodáiddal megijeszteni", mondja
Thescelus; és ahogyan keze kívánt küldeni kopját,
végzeteset, mereven márvánnyá pontosan úgy vált.
Majd ehhez közel Ampyxnak, mikor által akarta
döfni a büszkeszivű Lyncidest, kardkitaszító
jobbkeze megmerevül, sem előre, de hátra se lendül.
S most Nileus, ki magát hazugul vallotta a hétág
Nílus utódának, s pajzsán is hét folyamágat
vésve arany- meg ezüstből, hordott, "Nézz ide, Perseus,"
így szólt, "nézd meg az én törzsem, s hogy honnan eredtem;
nagy vigaszod lesz majd, ha a hallgatag árnyakig úgy szállsz,
hogy megölőd íly férfiu volt"; végső szava közben
hangja apadt, megszűnt; nyílt ajkát hogyha tekinted,
vélnéd: szól; de a szóknak utat merev ajka nem adhat.
Korhol Eryx: "Félsztől, nem a Gorgo bűverejétől
lettetek íly merevek. Jertek velem és rohamozzunk,
ezt a varázsfegyver-rázót nosza verjük a földre."
S inditaná rohamát; de a föld ottfogta a lábát,
s lett fegyverviselő, sose-lépő sziklaszoborrá.
Méltán bűnhődtek; hanem egy Perseus-követő is,
míg Perseus pártján a csatáját vívja, Aconteus,
megpillantja a Gorgo-főt, s merevül kovakővé.
Rásújt Astyages, épp most, hosszúhegyü karddal:
azt hiszi, hogy még él; belependül csengve a kard-él.
Astyages döbben, s ugyanazzá válik eközben,
márvány-arca csodálkozik és így dermed örökké.
Köznépből neveket hosszú is volna sorolni:
kétszázan voltak, kik e harcnak utána megéltek,
s kétszázan, kik a Gorgót látván megmerevültek.
Bánta nagyon most már Phineus jognélküli harcát;
s mit tud tenni? Körül szobrok, más-más alakúak,
bennük övéire ismer már, néven hívogatja
mindegyiket, s a szemének alig hisz: megtapogatja
azt, ki közel van: mind márvány. Elfordul, esengve
tárja ki két karját, kezeit, megvallja a vétkét:
"Győztél már, Perseus. Távoztasd szörnyü csodádat,
vidd a medusai orcát, mely kővé teszi testünk,
vidd, kérlek. Nem gyűlölség, nem a trónra irígység
hívott harcra: a hitvesemért fogtam csak a fegyvert.