Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

(BlackTrush) #1

Téged az érdemeid, jogosulttá engem idő tett,
Bánom, hogy hamarabb nem léptem vissza. Te bátor,
életemet kérem csak tőled: vidd el a többit."
Így könyörög, s szemmel Perseusra tekinteni nem mer;
s szól hozzá a vitéz: "Mit tőlünk, nyúlszivü Phineus,
kaphatsz, és mi a gyávának, tudd, nem kis ajándék,
már ne remegj, megadom: vas nem fog sérteni téged.
Sőt, emlékművet, minden koron át maradandót,
kapsz: az apósomnak házában látnak örökké;
nőm, jegyesének szobrában, vígaszra találjon."
Mondja, s a Phorcys-lány arcát odatartja, amerre
Phineus fordította fejét, reszketve-vacogva.
Fordult volna el onnan is az, s nyaka megmerevült már,
s vált a szemében a nedves rész is sziklakeménnyé;
látszik a félénk arc, a könyörgő orca a márvány
szobron is, és a lecsüngő kéz, meg a bűntudatos kép.
Győztes Abantiades hitvessel tér meg a honba,
s támad, az ártatlan nagyapáért állani bosszút,
Proetusnak, ki előbb fegyverrel elűzte a bátyját,
Proetusnak, ki az Acrisius várát bitorolta.
Ámde se fegyvere, sem bástyája, a jogtalanul bírt,
meg nem védte a kígyós szörny zordfényü szemétől.
Téged, csöppnyi Seriphosnak feje, ó, Polydectes,
meg nem lágyított a vitéz sok vad viadalt vítt
ékes erénye s a balsors sem, te csak őrzöd a gőgös
gyűlöletet, s ádáz haragod sosem éri határát.
Csorbitanád a dicsőséget, s a Medusa-ölésről
hajtogatod: hazudott. "Igazam hát megbizonyítom,"
szól Perseus, "forduljatok el!" S a Medusa fejével
változtatja királyi fejét vérnélküli kővé.


HIPPOCRENE. A PIERISEK


Eddig aranyból lett öccsét kísérte az útján
nagy Tritonia; most fellegbe takarva, Seriphost
már odahagyja, s a jobbja felől Cythnust, Gyarost is,
s tengeren át lebben Thébába a legrövidebben,
szűz Heliconra siet. S miután tetejébe került már,
ott a tudós nővérekhez, meg is állva, eképp szólt:
"Híre került a fülünkhöz egy új forrásnak, amelyet
itt a medusai szárnyas ló vas-körme fakasztott.
Éppen ezért jöttem, hogy lássam az új csoda-dolgot;
anyja szökő véréből mint született maga, láttam."
Válaszul Uranie: "Házunkhoz akármi hozott is,
lelkünknek mindig nagy öröm, ha elénkbe vetődöl,
nem költött az a hír, hisz a forrást Pegasus adta,
tőle ered", s ama szent vízhez már vitte le Pallast.
Megbámulta a lólábtól lett frissvizű forrást

Free download pdf