s tagjaitok - láttátok - sárgás tollba borultak.
Ám, hogy a szép, fül-igéző dal, mely drága ajándék
ajkatokon, nyelvnek híjával mégse maradjon,
emberi hangotok és lány-arcotok őrzitek így is.
Békítő Jupiter most öccse s a gyászagyötörte
nővér közt a futó évet szétosztja egyenlőn.
Innen az istennő két honban tartja uralmát:
tölt félévet az anyjánál, feleévet uránál.
Színe az arcának megfordult s színe szivének;
mert kit odáig még Dis is látott szomorúnak,
vídámhomloku lett, valamintha a nap, mit a nedves
fellegek elfedtek, felhőkből - győzve - kifordul.
ARETHUSA
Kéri Ceres, a kegyes, felüdülve, s a lánynak örülve,
mért vagy szent forrás, Arethusa, miért menekültél.
Hallgat a hab, főt mély forrásból vet föl az úrnő,
hínárzöld hajait kézzel száradni simítja,
s régi szerelméről Elis folyamának eképp szól:
'Én az achájai nimfáknak voltam seregéből
egy; s nem akadt, ki serényebben járt volna a berken,
vagy ki vadászhálót lett volna kivetni serényebb.
S bár alakom hírére bizony sohasem törekedtem,
csak bátor voltam, mondottak szépalakúnak.
Annyira dícsért szép orcám sose volt örömömre;
más örvend, engem falusit, piritott, hogy a testem
oly gyönyörű: hittem, hogy vétkek vétke, ha tetszem.
Stymphal erdőből tértem haza lankadozóan;
hőség volt, s a hevét még megkettőzte a munka.
Föllelek egy patakot, miben örvény nincs, se morajlás,
teljesen áttetsző a fenékig, kis kavicsát mind
megszámlálhatnád, s alig is látszott tovafolyni.
Ott a fehér fűzfák, habtáplált nyárfai lombok
adtak a vízbevesző partnak természetes árnyat.
Indulok, és legelőbb talpam mártom be a vízbe,
majd térdig bemegyek; nem elég ez, lágy puha leplem
oldozom és levetem, hajlós fűzágra terítem,
s elmerülök csupaszon. Csapkodva a vízcsobogásban
játszadozom, karomat kivetem, s ide és tova siklom,
s ekkor a vízmélyről sustorgás ér a fülembe,
megriadok, s a közel partnak peremére kiszállok.
»Merre szaladsz, Arethusa?« kiált Alpheus a habból
»Merre szaladsz?« reccsen nem is egyszer a hangja rekedten.
Úgy, ahogyan voltam, rohanok ruha nélkül: a túlsó
parton volt a ruhám. Méginkább lángol is, űz is,
s mert csupaszon láthat, hiszi: könnyen megkaparinthat.
Úgy menekültem el én, úgy szállt ő bőszen utánam,