Publius Ovidius Naso - Metamorphoses

Máshol arany sújtás szaladoz szinezett szövedék közt,
s szőttesüket beszövik hajdan megesett dolgokkal.
Cecropi várban a Mars dombját hímezte be Pallas
s hajdani híres pört, mely e földnek folyt a nevéről.
Égbeli kétszer hat, Jupiter középütt ül a trónon,
mindjük fenséges; mindnek jól látni az arcán,
hogy melyik is közülük; Jupiternek képe királyi.
Tengerek istene - így szövi - áll, meredő szigonyával
szirtbe csap, és a kemény szirtből, szigony adta-sebéből
tenger szökken elő, bizonyítja: övé ez a város;
ámde magát pajzzsal, fegyverzi hegyes kelevézzel,
hord a fején sisakot, mellét fedi-óvja az aegis:
s hímzi a földet, mely, megütötten az ő gerelyétől,
fölsarjasztja bogyó-terhelten a szőke olajfát,
ámul rajta az ég: diadal koszorúzza a művét.
És, hogy a példákból versenyző társa megértse,
míly jutalom vár rá merszéért, őrületéért,
négy sarkába a szőttesnek négy harcot is iktat,
színnel szembetünőek mind, noha csak piciny ábrák.
Thrák Rhodope s Haemos látszik sarkán a szövetnek,
most hólepte hegyek, hanem egykoron emberi testek,
kik nevüket merték elorozni az égi nagyoknak.
Más szegelet pygmaeus anyának mostoha sorsát
ábrázolja, akit Juno győzött le a harcban,
s váltott át daruvá, maga népét öldökölővé.
Antigonét hímezte be még, ki a nagy Jupiternek
versengett feleségével, s kit az égi királynő
szárnyassá bűvölt; nem használt Ilion akkor
néki, se Laomedon, nemzője: de tolla fehérlik,
s csattogató csőrrel tapsol, mint gólya, magának.
Hátra csak egy szeglet van még: Cinyras, az elárvult,
rajta a szentélynek lépcsőjét s lányai testét,
fonja körül karral, könnyezve s a kőre borulva.
Hímzi körül végül békés olajággal a szőttest,
s végzi is így a saját szentelt fájával a munkát.
Ez meg, a maeoni lány, Europe elcsalatását
hímezi: hinnéd, él a bika, s hullámzik a hullám.
Látszik a lány, Europa, amint néz vissza a partra,
társnőket hívogat, s a szökellő hab mikor éri,
megriad és félénk talpát fölhúzza előle.
Asteriét is hímzi, amint a sas égberagadja;
s hattyui szárnyak alatt feküvő szerelemteli Ledát;
s hogy Jupiter satyrus képében mint lepi bájos
Nycteist, mint tölti iker-nemzéssel a méhét;
s Amphitryonként mint ejt meg, Tirynthia, téged,
és Danaét arany, Asopist tűz ejti meg - ő az! -,
Mnemosynét pásztor, Deoist többszinü kígyó.
Téged, Neptunus, haragos bika-képben az aeol
lányra ki törsz, hímez; s az Aloidákat Enipeus
képében nemzed; s kosnak Bisaltis, a szűz, hisz;