- JÚLIUS 15.
A MINDENÜTT RASSZIZMUST SEJTŐ, AZAZ "WOKE" KAPITALIZMUS
HASZNÁL A PROFITRÁTÁNAK - ERRŐL ÍR A FORBES MAGAZIN,
tehát kétségünk se legyen afelől, hogy a giga-korporációknak érdeke fűződik ahhoz,
hogy hosszú távon életben is tartsák kificamodott ideológiáikat. (VilagHelyzete megj)
„A woke kapitalizmus, azaz a Coca-Cola és a Delta
védelmébe veszi a szabadpiacot” című írásában John
Tammy, a Forbes állandó kommentátora azt
tanácsolja az olyan konzervatívoknak, akiknek elegük
van a nagy cégek basáskodásából, hogy lazítsanak,
mert a nagyvállalatoknak „jó kapitalista okuk van rá,
hogy beszálljanak a politikai játszmába!”
A woke kapitalizmus dicsérete immár bevett szokás a
pénzügyi és üzleti világban. Például ezen szavakkal: „a woke-ság hasznos szerepet játszik a
változás motiválásában.”
Mások arra hivatkoznak, hogy ha a vállalatok magukévá teszik a woke értékeket, azzal
nagyban javítják közképüket és erkölcsi tekintélyre tesznek szert. Így hát, amikor a
Starbucks elhatározta, hogy Egyesült Államok-szerte egy napra bezárja összes üzletét, mert
nyitvatartás helyett faji elfogultság-ügyi felvilágosító napot tart a dolgozóinak, akkor nem
csupán 175 000 alkalmazottjának fejébe igyekezett megfelelő gondolatokat tölteni, hanem
egyúttal woke-jelleget is igyekezett kölcsönözni a márkájának.
A woke kapitalisták szorgoskodása azonban korántsem merül ki márkájuk
suvickolgatásában.
FEJÜKBE VETTÉK, HOGY POLITIKAI SZEREPLŐKKÉ VÁLNAK, ÉS MINT ILYENEK, A
KÖZGONDOLKODÁS MEGVÁLTOZTATÁSÁT TŰZTÉK KI CÉLUL.
Katherine Davidson, a Schroders alapkezelő vállalat portfóliómenedzsere azon az alapon
tekinti igazolhatónak a woke kapitalizmus politikai szerepvállalását, hogy ez felel meg a
közönség akaratának. „Az emberek – fejtegeti – egyre inkább azt várják a nagyvállalati
vezetőktől, hogy lépjenek nyíltan a színre, és ne csak a koronavírus válságból vezessenek ki
bennünket, hanem tágabb értelemben is foglalkozzanak a társadalom problémáival”.
Mint a woke-ság émelyítő és önigazoló szóhasználatával élő Davidsontól megtudhatjuk,
„régóta hittünk benne,” hogy „ez a fajta magatartás a ››vállalati karmának‹‹ nevezett jelenség
miatt végső soron a részvényesek jól felfogott érdekeinek is megfelel.” Ha jól értjük, az olyan
vállalat, amely „jót cselekszik”, jobb eredményt ér el, mint az, amelyik egyszerű csak az
üzlettel foglalkozik.
A nagyvállalati karmának, ennek az aranyos, pihepuha kifejezésnek meghatározása pedig a
következő: „A vállalat és részvényesei közötti szimbiózishoz tartozik a ››nagyvállalati karma‹‹
fogalma, amely hozzájárul a felelősségteljes vállalat hosszú távú sikeréhez”.
Csakhogy a woke kapitalizmusban nincsen semmi pihepuha.