- a másság tisztelete, a másság iránti nyitottság, ÉS
- a zaklatástól való megszállott félelem - röviden: a másik annyiban rendben van,
amennyiben jelenléte nem tolakodó, amennyiben a másik nem igazán más ...
A csokoládés hashajtó paradox szerkezetének szigorú homológiájában a tolerancia
egybeesik az ellenkezőjével: az én tolerancia-kötelességem a másikkal szemben
gyakorlatilag azt jelenti, hogy nem szabad túl közel kerülnöm hozzá, nem szabad
betolakodnom a terébe - egyszóval, tiszteletben kell tartanom a túlzott közelségemmel
szembeni INTOLERANCIÁJÁT.
Ez az, ami a késő-kapitalista társadalomban egyre inkább központi "emberi jogként"
jelenik meg: a jog arra, hogy ne "zaklassanak", hogy biztonságos távolságot tartsunk
a másiktól.
❗ Egy hasonló struktúra egyértelműen jelen van abban, ahogyan a kapitalista
nyerészkedéshez viszonyulunk: az rendben van, ha jótékonysági tevékenységgel
ellensúlyozzuk - először milliárdokat halmozol fel, majd visszaadod (egy részét) a
rászorulóknak.
És ugyanez vonatkozik a háborúra is, a humanitárius vagy pacifista militarizmus
kialakuló logikájára: a háború annyiban rendben van, amennyiben valóban a béke, a
demokrácia megteremtését szolgálja, vagy a humanitárius segítség elosztásának feltételeit
teremti meg.
És ugyanez egyre inkább igaz (az ő felfogásukban) a demokráciára és az emberi
jogokra is:
- az emberi jogok akkor rendben vannak, ha "újragondolják" őket, hogy akár a kínzást és az
állandó szükségállapotot is magukban foglalják, a demokrácia akkor rendben van, ha
megtisztítják populista "túlkapásaitól" és a gyakorlásához eléggé "érett" emberekre
korlátozzák....
Ugyanez a "csokoládés hashajtó" struktúra az, ami etikailag olyan problémássá teszi az
olyan figurákat, mint Bill Gates vagy Soros György:
vajon nem a legkegyetlenebb pénzügyi spekulatív kizsákmányolást képviselik-e, annak
ellenszerével, a féktelen piacgazdaság katasztrofális társadalmi következményei miatti
humanitárius aggodalommal együtt?
❗ Maga Soros napi rutinja egy megtestesült hazugság:
munkaidejének felét pénzügyi spekulációkra fordítja, a másik felét pedig
"humanitárius" tevékenységekre (a posztkommunista országok kulturális és demokratikus
tevékenységeinek finanszírozása, esszék és könyvek írása), amelyek végső soron saját
spekulációinak hatásai ellen küzdenek.
A válság, amelyben vagyunk, túl súlyos ahhoz, hogy csokoládéhashajtókkal küzdjünk
ellene. Csak keserű hashajtókra van szükségünk - (még) nem vagyunk háborúban, de
talán valami még veszélyesebbben igen: