Ahhoz, hogy elhiggyük, hogy az amerikai kivonulás veszélyt jelent a térség békéjére és
stabilitására, először is el kellene hinnünk, hogy Afganisztán megszállása a béke és a
stabilitás forrása volt.
A valóság az, hogy az elmúlt 20 évben nem telt el nap erőszak nélkül, és Afganisztán
romokban hever. Az inváziót úgy adták el, mint az Al-Kaida legyőzését a terrorizmus elleni
háborúban, ehelyett azonban az Iszlám Állam (IS, korábban ISIS) felemelkedését láttuk
szerte a Közel-Keleten és a terrorista tevékenység növekedését világszerte.
Ismétlem, ha az USA komolyan gondolná a terrorizmus legyőzését, akkor nem
támogatná az Al-Kaidához kötődő harcosokat Szíriában.
Nincs okunk azt hinni, hogy Amerika afganisztáni céljainak bármi köze lenne a stabilitás
fenntartásához. Bár az amerikai hadsereg kivonult, ez valójában része lehet Washington
számításainak, hogy távolról okozzon instabilitást - ami a megszállás olcsóbb alternatívája.
Végül is, mivel az USA-nak a Kínával való konfrontáció felé fordul, meg kell tartania
erőforrásait. Kína ingatag Hszincsiang tartománya Afganisztánnal közös határon fekszik. El
akar kerülni minden olyan instabilitást, amely azt jelentené, hogy militánsok áramolnának át
a határon. Talán az USA azt reméli, hogy Kínát a birodalmak temetőjébe vonzza.
Afganisztán stabilitásának fenntartásában senkinek sincs nagyobb érdeke, mint a
szomszédjainak - különösen Pakisztánnak, Kínának, Iránnak és Oroszországnak.
A 40 éves konfliktus után a tálibok most már határozottan pragmatikusabbak a velük való
kapcsolattartásban. Oroszország, saját afganisztáni háborús múltja ellenére, úgy döntött,
hogy a stabilitás érdekében normalizálja kapcsolatait a tálibokkal.
Irán, amely a korábbi síita-ellenes tálibokkal szemben is ellenséges volt, béketárgyalásoknak
adott otthont a harcosokkal és az Egyesült Államok által támogatott afgán kormánnyal.
Kínának is voltak problémái a tálibokkal, mivel az ujgur kisebbség tagjai korábban átlépték a
határt, hogy csatlakozzanak az al-Kaidához és velük együtt harcoljanak. A tálibok
megígérték, hogy Kína nem avatkozik be az ujgurok ügyébe, cserébe Kína felajánlotta, hogy
kiépíti Afganisztán infrastruktúráját és a romlás korszakából a gazdasági jólét korszakába
vezet. Ez valami más, amit az évtizedes amerikai irányítás nem tudott elérni.
Bármi is következzen, ahogy az utolsó Chinook felszáll az amerikai nagykövetségről, az
afgánok végre képesek dönteni saját sorsukról.
Gondoljuk meg kétszer is, amikor a neokonok legközelebb humanitárius narratívát gyártanak
egy nemzet szuverenitásának megsértésére. (A teljes cikket fordította: SBG Buddha -
VilagHelyzete)
https://www.rt.com/op-ed/532120-us-afghanistans-saigon-moment