Ekkorra már maga a Szovjetunió is
haldoklott az alkoholtól és a kezelésre tett
kísérletek eredménytelennek bizonyultak.
Gorbacsov - aki nagyon mérsékelt ivó volt,
ezért is él még, míg riválisa, Jelcin már rég
halott - egyik legnagyobb hibája az volt, hogy
megemelte a vodka adóját, az ország
katasztrofális alkoholproblémájának
kezelésére irányuló törekvés részeként. Az
orosz humor híresen komor és éles és ez vezetett ahhoz a vicchez, amelyben egy fiú
megkérdezi:
"- Papa és ez azt jelenti, hogy kevesebbet fogsz
inni?".
"- Nem, fiam, ez azt jelenti, hogy kevesebbet kell
enned".
Az alkohol központi szerepet játszott a Szovjetunió politikai bukását megelőző demográfiai
összeomlásban. A hetvenes években vették észre először, hogy a Szovjetunióban az emberek
egyre fiatalabban halnak meg.
A várható élettartam csökkenése nemcsak az időseket, hanem a középkorúakat is
érintette.
Nem volt éhínség, nem volt külföldi invázió, nem volt természeti katasztrófa; ehelyett az emberek
kétségbeesésükben halálra itták magukat.
Egy olyan országnak, amelyben az állampolgárok
élete egyre rövidebb - és egyre rosszabb -, nincs
jövője.
Oroszország születési rátája is régóta összeomlott. A gazdag országokban két dolog hajtja a
magasabb termékenységet: a vallás és a megfizethetőség.
Az összes nagy vallás támogatja a gyermekvállalást, presztízst és státuszt ad a gyermeket
vállaló nőknek és a kitartó férfiaknak; ráadásul a templomba, mecsetbe vagy zsinagógába járás a
jólét számos, optimizmust keltő mutatójával jár együtt.
A második tényező a pénz. Ha egy pár mindkét partnerének dolgoznia kell a túlélés
érdekében, a termékenység súlyosan le fog esni. A Szovjetunióban kiterjedt nappali ellátást
biztosítottak az anyák számára, de ez közel sem volt elég ahhoz, hogy pótolja a középszerű
bérek okozta hiányt.
Az 1970-es években az orosz nők csodálkoztak, hogy amerikai társaik hogyan engedhetik meg
maguknak, hogy otthagyják a munkát, amíg gyermeket vállalnak.
Ahogy a New York Times beszámolt róla,