A templomos rend számára a megoldás egy saját állam létrehozása lett volna (ezt Ciprus
szigetére tervezték), mint amilyen a Johannitáké Rodosz szigetén, vagy a Teutonoké a Balti-
tenger partján, ám ez nem sikerült nekik, mert szembe kerültek az egyre erősödő Francia
Királysággal.
Ilyen körülmények között került sor a történelem első koholt pereinek egyikére, amely végül a
rend bukását okozta.
►►► 1307. október 13-án pénteken. IV. „Szép” Fülöp francia uralkodó egy jól
megszervezett akcióval, saját királyságában egyetlen éjszaka leforgása alatt lefoglalta
a rend vagyonát, bezáratta a tagjait, majd eljárást indíttatott ellenük a keresztény vallás
meggyalázása, szimónia stb. miatt.
Fülöp segítője, a per fővádlója egy katár (kathar) volt, akiket a templomosok vertek le Dél-
Franciaországban. Fülöpnek sikerült elérnie, hogy a pápa a Vienne-i zsinaton (1311-1312)
feloszlassa a templomosok rendjét.
A rend utolsó középkori nagymesterét, Jacques de Molay-t Párizsba csalta, börtönbe záratta,
majd 1314-ben elevenen elégettette. A templomosokat megkínozták, majd hamis
tanúvallomások kicsikarásával egymás ellen is vallatták őket. Aki nem írta alá a vallomásokat
(és legtöbbjük így tett), azt máglyára küldték. A templomos birtokok java része a francia
király (illetve az adott terület uralkodója) és a többi lovagrend, főként a Johanniták kezébe
került, párizsi központjukat lerombolták.
Túlélők ha csekély számban is, de maradtak, főleg más országokban. Portugáliában új név
alatt újraszerveződtek: ők lettek a Krisztus Lovagrendje. Skóciában pedig Robert Bruce
fogadta be őket (a William Wallace vezette felkelést követően), és a lovagok segítségével
futamította meg az 1314-es bannockburni csatában a majd háromszoros túlerőben lévő
angolokat. Magyarországon is el tudtak vegyülni más szervezetekben.