A modern orvoslásban a beteg autonómiája szent és sérthetetlen!
Nem lehet erőszakkal orvosi beavatkozást végezni; a leghíresebb, hogy Jehova tanúi
visszautasíthatják a vért, még életmentő intézkedésként is és az orvos ezt a kívánságot nagy
szakmai kockázatot vállalva hagyja figyelmen kívül.
A kísérleti génterápiás vakcinát elutasítókról a hagyományos és a társadalmi médiában
nagyrészt azt állítják, hogy szándékosan tudatlanok, akiknek az agyát tudományellenes
összeesküvés-elméletek hívei mosták át.
Ez a széleskörű megbélyegzés nem magyarázza meg a Pfizer egy korábbi vezetőjének,
vagy egy kardiológusnak és belgyógyásznak, aki több száz publikált cikk szerzője, vagy több
ezer orvosnak és ápolónak a tartózkodását és óvatosságát, akik másfél éve a járvány elleni
küzdelem frontvonalában vannak és testközelből látták, milyen pusztítást okozhat.
Valós okok bőven vannak:
- bizalmatlanság, amely abból fakad, hogy Anthony Fauci és az akkori főorvos, Jerome
Adams a televízióban változtatta meg álláspontját; - annak felismerése, hogy a hosszú távú hatékonyságra vonatkozó bizonyítékok gyengék és
talán egyre inkább csökkennek; - erkölcsi ellenvetés a magzatok elvetetéséből származó sejtvonalak felhasználásával
kifejlesztett gyógyszeres terápiával szemben; - a vakcina és a koronavírus kockázatainak és előnyeinek személyes értékelése életkor és
egészségi állapot alapján.
Még így sem számít az indok érvényessége. A beteg autonómiáját kivétel nélkül tiszteletben
kell tartani.
Ha másként teszünk, az a beteg és az orvos közötti kapcsolat alapvető megváltoztatását
jelenti.
Talán mégis meg kellene változtatnunk. Ne törődjünk azzal, hogy senki sem keresi a
szándékosan a vírust, vagy hogy a "kockázatos viselkedésük" pusztán egyszerűen a
mindennapi élet normális tevékenységeit foglalja magában, vagy hogy a vakcinák
biztonságával kapcsolatos kérdések egyre csak gyűlnek.
Talán ha egy személy döntéseit az orvosi ipar felelőtlennek és nem biztonságosnak ítéli
meg, akkor annak ki kellene zárnia az ellátást, felszabadítva ezzel erőforrásokat - ágyakat,
pénzt, orvosok idejét - olyan betegek számára, akik valóban törődnek a saját egészségükkel.
Képzeld el, milyen precedenst teremtene ez.
A nyugati világ betegségterhei nagyrészt a betegek rossz szokásain alapulnak, elsősorban a
dohányzáson, az alkoholfogyasztáson, a kalóriatúlfogyasztáson és a mozgásszegény
életmódon, ami széles körben elterjedt elhízáshoz vezet (az Egyesült Államokban 42%-os és
növekvő arányt mutat). Ezek évente több százmilliárd dollárjába kerülnek az adófizetőknek,
óriási erőforrásokat emésztve fel, és - ha a szokásokon nem változtatnak - végső soron az
ellátást hiábavalóvá teszik, legfeljebb átmeneti intézkedésekké.