Münzenberg ordít Hitlerként / Fotó: WikipediaZÁRT RENDSZER
Száz év telt el a „jóság rituáléjának” megkezdése óta, de a lényeg nem változott. A
radikalizmus minden olyan – tömegek mozgósítására alkalmas – témára rátelepedett,
amely az ember lelkében élő jót szólítja meg. A természetvédelemből klímahisztériát
csináltak, a toleranciából megbélyegzést, a nyitottságból kirekesztést – és még
sorolhatnám.
Kívülállónak maradni vagy különvéleményt megfogalmazni a
boszorkányüldözés kockázatával jár. A racionális, akár tudományos
tényekre alapozott érvelés haszontalan, hiszen a bolsevikok politikai
ideológiából fanatikus vallást kreáltak, ahol csak a hit és az érzelmek
számítanak. Koestler zárt rendszernek nevezte el azt az intellektuális
börtönt, ahová a kommunisták bezárták saját gondolataikat. Innen
nincs menekvés, Koestlernek sem volt igazán soha.
A kaloda változatlan, de a bolsevik vallás mára új köntösbe bújt: szabadelvűnek,
liberálisnak nevezi saját magát.
És mit várhatnak azok, akik őszintén hisznek a ma fanatizmusában, akik belépnek az
„ártatlanok klubjába”? Bertold Brecht, a drámaíró jut eszembe, aki a sztálini
tisztogatások idején így kommentálta a borzalmat: „Minél ártatlanabbak, annál inkább
megérdemlik, hogy főbe lőjék őket.” Így gondolkodnak a zárt rendszer rabjai,
akárhányadik hullámban támadnak is.